Készülök a hétvégére, mert váratlan és hirtelen valami összejött. És a jó a dologban, hogy PrezLee-t nem kell itthon hagyjam. Mert vihetem magammal. Ahova megyek ott van már két kutya, és mivel PrezLee még kölyök, így nem lesz baj. Ma voltunk olaj-cserélni. Szegény kicsi autócskára már igazán ráfért. Valami 12.000 km volt megtéve a régi olajjal, és sacc per kb. 10.000 körül cserélni kellett volna. De most aztán, hogy kárpótoljam a drágát, még a sebességváltónál is kicseréltettem az olajat. Az olajcsere közben meg PrezLee veszettül sírt… mert az udvaron megjelent egy cica. És a néni, gondolom az olajcserés bácsi felesége lehetett, fogta magát és felemelte a cicut, megmutatta PrezLeenek (aki mindvégig az autóban ült). Na lett ebből nagy sírás rívás, mert ugye ablakon keresztül nem lehet cicát nyalogatni… és ráadásul a cica ezután elment, faképnél hagyta PrezLeet…
Ezután kissé megkésve lementünk Feri bácsihoz, ahol a Cane Corso lánnyal játszott egy sort, még nézegettük, hogyan áll, hogyan szalad és mindenképpen jövő héten kell már találkozzak a kiképzővel, hogy PrezLee tudjon normálisan jönni menni…mert a kolozsvári kiállításra csak benevezem… Legalábbis ezen pillanatban úgy gondolom. Mert holnap lehet másképp gondolom, és holnap után megint másképp, és végül is teljesen mindegy, mert úgyis azt mondtam egy két kiállítást megér, hadd lássuk mit mondanak róla a “szakértők” is 😀 Vajon miért van az, hogy a “szakértők szó alatt egyből a “semértők” szó jut eszembe? Végül is, kissé idegesít, hogy egy kutyán megnézik nagyjából a külsőségeket oszt kategorizálják, hogy jó vagy nem jó… mikor ugye a lényeg az “belül” van…
Holnap is “kulturprogram” van kilátásban, el kell vigyem a kocsit nézzék meg az egyik kerekét… és természetesen PrezLee se marad itthon, hadd lásson világot.