Ma voltam falun. Igen, szerdán délután. Mert úgy jött nekem. Csak úgy. Gondotlam jót fog tenni ebedlinek is ha játszik egy nagyot az öccsével, legalább amíg ott vagyunk békémet hagy. Na ez így is volt. Az érdekes azonban visszafele jövet történt. A nagyon érdekes. Olyan 8 óra tájt jöttünk már hazafele, természetesen megálltunk kettes számú görkoris helynél. Felcsatoltam mindenkire mindent, elindultunk gurultunk, minden nagyon szuper volt.
A vége fele gondoltam hagyjam a kutyát kicsit a kocsi mellett, hadd szokja, hogy vár. Visszavezettem az autóig, (gondoltam én, hogy) beakasztottam a pórázát a kocsi kilincsébe (mindig mondtam, hogy tiszta szerencse ilyen régi autóm van, másképp egy vadi új modernnel nem tudnám ezt megtenni…) átfűztem és mondtam neki, hogy “maradsz”. Határozottan, ahogy egy dobermann úrfival kell beszélni.
És ő maradt. Én meg elmentem jó messze. Persze még látott de már elég jó messze jártam. Ezután visszafordultam. Amikor szerinte túlságosan eltávolódok akkor ülő, fekvő pózicióból feláll és mereven néz utánnam. Most is ezt tette. De már jöttem is visszafele, még mindig egy helyben állt mint a cövek. Mikor olyan 20 méternyire értem vissza látom, hogy hú na itt bajok vannak…Ugyanis valahol elbénáztam a dolgokat, de nagyon, s a póráz nem volt sehova se beakasztva. PrezLeet a semmi tartotta csak a kocsi mellett, tudja a fene, hogy nem vette észre, hogy nincs megkötve, nem hinném, hogy a parancs lett volna ami miatt ott marad…
Bevallom kicsit megállt a levegő bennem, nem akart menni se ki se be, igyekeztem tenni magam, hogy minden a legnagyobb rendben, nehogy pánikoljak és PrezLee elkezdjen szökkenni, mert mégis a másik oldalon, 10 méternyire ott az országút, száguldozó autókkal… És PrezLee nem moccant… Odagurultam hozzá, szinlelt nyugalommal, hű de nagyon megdícsértem majd szépen beakasztottam a pórázt, és mentem még egy kört…
Hát nagyon szerencse, hogy így alakultak a dolgok. Amilyen dinnye szokott lenni ha bekergül, nézhettem volna magam, azt se tudom merre induljak…Talán besegített az, hogy kissé már kifárasztotta Győző. Minden esetre legközelebb jobban fogok vigyázni. De valahol nem értem hogyan sikerült nem beakasztanom …