Ma volt az első nap amikor PrezLee igazán játszott. Eddig is játszadozott, de nagyon keveset, ami ugye teljesen normális a korához képest. Általában pár perc a játszadozás, majd ismét alvás következik.
Ma azonban nagyon virgonc volt, összevissza szökdécselt a szobába, labdával, műanyag flakonnal, kötél darabkával szórakozott. Majd megpróbálta megkóstolni az egyik kábelt, de szerencsére mindezeket látjuk és idejében le van tiltva ezekről. Nagyon szereti a nadrágok szárát cibálni, persze ezt se hagyom, illetve a kanapé szélét akarja minduntalan megrágni… nos ezt sem szabad. Szépen lassan kezdi megtanulni a “pfuj” jelentését, van hogy elég csak rászólni még a “rosszalkodás” kezdetén, és abba is hagyja. Persze nem sokáig, hiszen pár percen belül újra kezdi az egészet, de azért ez már nagy haladás.
Szegény kutyus gondolhatja, hogy valami rettenetes helyre került, hiszen itt szinte semmit nem szabad, és lehet, hogy néhányan úgy gondolják túlságosan szigorú vagyok vele az állandó tiltásokkal, ellenben ami most még aranyos és édes viselkedés egy ekkora pöttöm kutyánál az nem lesz kívánatos mikor megnő… Minek hagyjam, hogy megszokjon bizonyos butaságokat, s utána kínlódjunk a leszoktatással…
A kanapéra mászni például tilos. Persze, hogy próbálkozik, buta lenne ha nem tenné, és nagyon aranyos lenne, hogy az ágyon aludjon, de nem fogom megengedni neki, és akkor így szokja meg, ez lesz a normális neki.
Ugyancsak nem szeretem a nyalakodást. Szerencsére nem is az a nagyon nyalis természet. Persze a kezemet még meg-meg nyalogatja, de ebbe senki se halt még bele. Egyszerűen nem adok esélyt például arra, hogy az arcomat nyalogassa, így nem is nagyon próbálkozik. Én csak símán nem szeretem ezt a viselkedést és ha tenné is nem jutalmazom semmiképpen emiatt.
Egyelőre még nem kellett semmivel se büntetni… nem is akarom fizikailag bántalmazni mert teljesen felesleges. Kezdi megtanulni mikor örvendünk és dicsérjük, illetve mikor szidjuk, s hamarosan bőven elég lesz “mérges” lenni ahhoz, hogy érezze magát összeszidva.