A párom elment itthonról, így megint kettesben maradtunk a csemetémmel. Délelőtt átmentem szomszédolni egy kávéra, természetesen kutyástól, és most nem kettő, hanem három gyermek zsibongott… 😀 El nem tudom mondani mennyire örvendek, hogy igazából figyelmen kívül hagyja őket, hogy nem ijed meg tőlük, és elvan bármi egyébbel amikor kettő vagy három teli torokból ordító gyermek ugrál egyik kanapéról a másikra.
Ha akartam volna se kereshettem volna jobb gyermekes családot… a gyerekeknek is jót tesz, és a kutyának is jót tesz. Még félnek tőle, ha elindul feléjük (nem utánuk) akkor ugranak fel ágyra, fotelre, ő meg csak megnézi őket és folytatja az útját a soros játék felé…
Délután nem nagyon volt kedvem se semmire, így átmentem meginni egy két sört… Én mondtam, hogy a kutyát miden percben szemmel kell követni mert borzalmasan kíváncsi és mindennel jár 😀 nem hittek nekem, és az egyik virágos láda kárt szenvedett… 3x. Egyszer véletlenül én léptem rá, utána a PrezLee bepótolta kétszer …
Ugyancsak nem akarták elhinni, hogy jelzi, ha ki akar menni… Egy adott pillanatban elkezdett rettenetesen nyűgölődni, nyafogni és akkor már vittem is ki. Fél perc szaglászás az udvaron és máris elvégezte a dolgát.
Jön, hogy nekifogjak “madarakat fogni”, erre a meglepetésre még én se számítottam… tudom, hogy könnyen tanulnak de ennyire????