Irgum burgum

Barátok vigasztalnak, hogy rá se rántsak, PrezLee csak kamasz korban van, és majd mindegyikük kutyája megcsinálta ugyanezeket a figurákat. Persze szomorú az nem vagyok, csak végtelenül bosszant ez az agyament viselkedése…

Ráadásul még egy picit várni kell amíg előszedem a bicziglit és azzal fárasztom az ebet, és hiába gyalogolok vele  keresztül kasul, ez neki nem fárasztó. Amilyen pancs volt kint meg sár, hát még kocogni se tudtunk elmenni… Persze a dobermannsága nem mozogja ki magát eléggé és akkor rongál meg marháskodik… mert elnézem én ha “kipenderítem” a mezőre ahol fel a hegyre le a völgybe jól kifárasztom aztán akkor eszébe se jut szétszedni a házat…

A legeslegjobban a behívhatóságának a bizonytalansága ami kikészít agyilag… Ha nincs semmi “vész” (pl. kutya a túloldalon) akkor normálisan vagy kvázi normálisan de behívható. Sőt, ha kedve is van figyelni rám, akkor majd nekem jön mert későn fékez, úgy rohan. Szóval TUDJA mit jelent a gyere ide… ellenben ha erősebb “inger” éri mint én, akkor szevasz tavasz egyből megsüketül…

Ma nagyon furcsállta a sétát. “Kommentált is” egy idő után…Ugyanis kivittem a háromszögbe kezdetnek, és ahelyett, hogy elengedtem volna, maradt pórázon, semmi szagolgatás, meg botozás, hanem lábhoz, ülsz, fekszik, majd pórázas gyere ide… maradsz, gyere, maradsz…Egy adott pillanatban meg akart szökni, de mivel rajta volt a póráz, hát ráléptem a végére és elrikoltottam magam, hogy “maraaaadsz”… na ez végképp nem tetszett neki… mert hogy is gondoltam??? Kiabálok is és “meg is harapja” a nyakát a nyakörve??? Mert hirtelen visszarántódott??? Ekkor elkezdett hepciáskodni, és ha szabadon lett volna jó párszor rohant volna körbe körbe eszetlenül és agyatlanul, mint ama bizonyos reggel amikor nagyon felhúzott…De mivel póráz+ nyakörv rajta volt, nem tudott elszaladni, egy két helyrerángatás után megadta magát a “sanyarú sorsának”. Persze virsli karikák is voltak motiválóként, de valahogy a konok kis fejének csak a virsli nem elég… Néha kell, hogy érezze mennyire hatalmas, erős és akár mérges is tudok lenni ahhoz, hogy normálisan viselkedjen.

Továbbra se engedtem el… átvittem a másik zöld “szigetre”, ahol valami 5 kőrnyit leírtunk. Rendesen viselkedett, már nem húzott mint a veszett, szót fogadott, szóval úgy tűnt helyén van, gondoltam megkockáztatom az elengedést is…

Minden a legnagyobb rendben volt, jött, ment szaladgált,  egyszer ment kissé távolabb a szaglászásban, de mikor hívtam jött! Kimondottan kistündér volt, mert nem csak hogy felém rohant eszeveszetten, hanem egyenesen hozzám jött leült elém és megkapta a falatkáját.. Szóval ügyes volt. Persze nem rohanta ki magát… mert ilyen “feltételek” mellett, nem szívesen megyek a fellegvárra, ahol mostanában “köröket járunk”, de ott vannak emberek is, és a kutyát vagy pórázon kinozom, vagy elengedem és aggodóm mikor sikitja el magát valami boldogtalan, mert felé rohant a kutya… és persze nem tudom visszahívni… Hamarosan úgyis visszaáll a “gödörbe tanyázás”,  ott meg nyugis a hely, nem járkálnak idegenek… sakkor meg remélhetőleg ezek a kellemetlenségek elkerülhetőek.

Leave a Reply