Olyan rosszcsont tud lenni, hogy katasztrófa, olyan önfejű, hogy rémes, ha ember volna már rég kicsapom, lecsapom, felcsapom kiteszem a szűrét. De ő nem ember. Így neki n* több minden van megengedve. Az is, hogy pimasz legyen, hogy ugrabugra legyen, hogy szeleburdi legyen, hogy nézzen rám olvasztó szemekkel és hogy ne haragudjak rá bármit is művel.
Ma lehet nem kellett volna 😀 de kedves rokonaim ruháinak összekoszolása után se tudtam haragudni rá, sőt rám tört egy nevethetnék, ugyanis persze, hogy pont azokhoz az emberekhez megy oda és koszol össze akik nem kedvelik oly nagyon nagyon az ebeket. Nincs nekik semmi bajuk se PrezLee urasággal, de azt se lehet elvárni, hogy kebelbarátok legyenek… És igen, PrezLee mint akit a nagyágyúból lőnek ki, egyenesen azokat az embereket tarolja, dönti és koszolja össze..
Ennyit bevezetőnek…. Ma nagyon szorgalmas voltam, el kell dicsekednem (másodszor is!!!)… Majdnem szinte nagytakarítást végeztem, persze csak majdnem, meg szinte, mások szerint ez csak amolyan sima mezei takarítás…. de ha hozzáteszem, hogy kipucoltam a porszívót is…. na az már nagyon komoly művelet. Ugyanis olyan a porszívó, hogy egyszerűen rémes kipucolni… Ne részletezzük, lényeg, hogy rengeteg port nyeltem emiatt. S aztán takarítottam, tettem vettem a lakásban és ilyenek, mint a tényleg nagyon ügyesek.
Ekkor fedeztem fel, hogy az a 4×4-es terepszandál amit az apukámnak akartam adni, “ott falun jönni menni jó lesz”, (meg amúgy fiúszandál ráadásnak)… alapon kissé sérüléseket szenvedett… vagyis lökött kutyám lerágta az egyik pántját. Na kellett nekem ígérgetni. A nagytakarítás hangulatához hozzá tartozott az is, hogy megnéztem: meg kéne mosni az ablakot… mondtam magamnak, majd nagy egyetértéssel hümmögtem és bólogattam egyet… igen meg. Ez volt a párbeszédem lényege. Majd mikor ilyen nagy egyetértésben ezt eldöntöttem… fogtam magam, leengedtem a redőnyt és azt mondtam, hogy … talán nem jött még el az ideje.
Ezután nem tudtam eldönteni, hogy fáj a fogam vagy csak teszi magát és, hogy mi legyen. Sétálni kedvem nem volt menni, mert vasárnap délután megkergül a nép és ahelyett, hogy TV-t néznének mind az utcán jönnek mennek… Tisztára nem normik 😛 Így végül eldöntöttem, hogy PrezLeenek is tartozom annyival, hogy kicsit kiugrálja magát, szökkenjen Győzővel, na meg inkább kimegyek meglátogatom a szüleimet mintsem a domboldalon sétáljak… Na meg potya ebéd is volt kilátásban 😀
Ki is értünk és ekkor ért meglepetés, egy pereputtyni rokonság volt látható az udvaron. Úgy meglepődtem, hogy alig tudtam szóhoz jutni…:D És a legjobb a dologban, hogy ők a “pozitív” rokonok, vagyis örömmel tölt el látni őket. Na de hogy is mondják, az ember a rokonait nem válogatja meg, bár a többieket komolyan lecserélném, őket azonban mindenképpen megtartom. Szóval hurrá de jó, duma meg kaja meg izé, aztán mentek is haza.
Még maradtam egy ideig, majd szépen a kedvenc úton hazajöttünk…