Huzi-voni

Ez a legújabb játék… mármint ha jól belegondolok, nem is új… kezdetektől “jáccuk”… de most taktikát változtattam…eredménye? Ajaj, rengeteg van… az emberek kissé fél őrültnek néznek az utcán, egyik ponttol a másikig nagyon nehezen haladunk el, és két pont között nem a legegyenesebb és legrövidebb az utunk… De mintha sokkal de sokkal jobb eredményt érek így el…mint a kimondott huzi-vonival… Szóval PrezLee “húz mint egy állat”…nekilendül és rángat maga után. De ugye ez egy olyan dolog amit én nem tűrök…nem engedhetem meg magamnak, hiszen mivé leszünk ha majd felnöttként csak arra ráncigál amerre akar?

Húzott visszahúztam…cserébe most jó izmosak lettek a kezeim…izomlázam volt kezdetben, és ha adnák valakinek egy pofont…lehet akkorát kapna, amekkorára nem számit. Na de …tegnap gondoltam egyet és nagyot… elmentünk egy utcába ahol csak lézengenek az emberek, és ott nekikezdtünk..vagyis elindultunk. Kezdetben szépen, majd engedtem amíg a póráz engedett…ahogy megfeszült a póráz…elindultam ellenkező irányba. És igenis arra mentem. Persze ennek az lett a vége, hogy olyan 50 méteren jöttünk mentünk. És aztán sikerült… elérni a következő 50 métert…mert PrezLee mindenféle erőszakos huzigálás nélkül baktatott mellettem…kimondottan lábnál, na ekkor nekikezdtem dicsérni fel és alá… büszkén szedegette táncos lábacskáit, majd hirtelen elfelejtett mindent és nekilendült…nem sokat ért vele, mert a póráz feszülése után azonnal fordulás következett…Voltak pillanatok amikor annyira értetlenül nézett rám, hogy szinte sütött a szeméből, hogy há…kedves gazdám, te tényleg nem vagy normális…háá nem látod??? AAARRRRRAAA kell menni…

Még rengeteget kell gyakorolni…de a rángatás kb a negyedére csökkent…szóval nagy esély van a teljes sikerre..majd eccer egy szép napon…amikor tényleg elhiszi, hogy nem ő visz engem sétálni…hanem én őt.

Leave a Reply