húúú

“ezer éve” nem írtam semmit… igaz, nem nagyon történik semmi említésre méltó. Pedig minden napra jut valami “kutyás élmény”.

A szófogadás még mindig nem az erőssége az úrfinak, de valamit javult a helyzet. Többször “megjártuk”, hogy vészesebb helyzetben, elsőre be lehetett hívni, ami komoly tátott szájjal maradást illetve meglepetést okozott bennem. Nem kellett kiordítani a tüdőmet a helyéről, csak egy “gyere ide azonnal” elég volt.  Történt ez olyan esetben ha séta közben valami állatcsordába ütköztünk, vagy ember jelent meg a “sarkon”. Ellenben időnként mégis felülbírálja a parancsaimat, olykor olykor elmegy és negyed óra múlva bukkan fel valahonnan.

Tegnap lefele baktattunk éppen, jó rálátással az előttünk elterülő mezőre és egyszer csak egy ismerős barna formát tekintek meg a messzeségben. Hát PrezLee volt, úgy rohant mint egy eszeveszett kerge birka. Kiáltottam utána és szinte porfelhő keletkezett a fékezése nyomán. Azt hiszem jelen esetben PrezLee lokalizációs “divájsza” nem működött a legjobban, mert a bokorban való bóklászás után elveszíthetett szem elől és elindult veszettül a már általa ismert úton hazafele.

PrezLee és Győző kedvenc szórakozása a sárba, vízbe ücsörgés. Ennek következtében minden alkalommal egy szép kutyával indulunk el, és visszajövünk egy “ronda disznóval” Győző személyében, illetve egy másik, nem annyira ronda, de irgalmatlanul “büdös disznóval”. Persze ő is ugyanolyan sáros, csakhogy rajta nem látszik az iszappakolás.

Szinte mindegy, hogy tó, patak vagy csak 10 centi átmérőjű pocsolyával találkozunk, PrezLee is meg Győző is igyekszik minden áron bele feküdni a dagonyába. Persze ha szerencsések, azelőtt nem sokkal a bivaly csorda feküdt épp benne, így el lehet képzelni miféle illatanyagokkal érkeznek vissza…

Mostanság egyszer kétszer kint hagytam éjszakára az udvaron. Persze ez csak akkor lehetséges akár csak megpróbálni is, ha nem esik az eső. Ugyanis az első cseppekre azonnal megy, nyitja az ajtókat és elfoglalja a helyét a konyhában.  Az egész úgy kezdődött, hogy későbbig dolgoztam. Nyitva volt az ajtó a szobámnál, ő meg előszeretettel heverészett az udvaron, az ajtó előtt. Első napokban éjjel vittel “lefektetni”, vagyis a helyére, miután én is befejeztem a dolgaimat. De egy adott pillanatban olyan jól elvolt a pokrócán, hogy nem akaródzott neki bemenni. Rendben, kint hagytam.  Olyan hajnal fele hallottam, hogy bement. Így folyt ez pár napig, utána nekifogott esni az eső. Az éjjel megint kint maradt, reggel fele azonban hallottam amint betessékelték a házba 😀 Történetesen ha az udvaron van többet ugat mint a lakásban 😀 S akkor kb így nem lesz még nyáron sem udvari kutya PrezLee…

Leave a Reply