A mostani “globális felmelegedés” okozta nagy hidegre való tekintettel ki szoktam tenni PrezLeenek egy pokrócot az udvarra. Azon még szívesen elfekszik, meg időnként felugrál a kerítéshez rohan valami képzeletbeli ellenséget megugatni. Ezekről mondjuk kiderül, hogy nem is olyan képzeletbeli, csak egy kicsit messze vannak még mikor PrezLee nekifog ugatni. Na de a lényeg most a pokróc, avagy az udvari fekhely. Ma is kint volt, fedél alatt, mert hol lógott az eső a levegőben, hogy esni készült. Azonban este fele ki akarok lépni a szobából és majd megbotlok egy összegömbölyödve fekvő eben, amelyről nem tudom hogyan került oda, pokrócostól természetesen. Mert az, hogy ki be jár a szobába az nem nagy ügy, hogy időnként az íróasztalom alá fekszik be, mert ott van csak egy parányi szőnyeg, az sem fura, és még az sem, hogy nagy melegben a földön fekszik előszeretettel. De ez már szinte olyan mint az intelligens dizájn kérdése… ha bent van a pokróc, ki hozta be? Végigkérdem a családot, senki sem tud igenlő választ adni, mindenki húzza a vállát, hogy ők biza nem foglalkoztak ilyennel… Így hát nem maradt más “bűnös” mint PrezLee saját maga…
Mert nekifogott esni az eső és őt senki nem méltatta figyelemre! Máskor szépen kinyitja az ajtót és bevonul a helyére, a konyhába, de most másképp oldotta meg a nagy gondot: becipelte a pokrócot a szobába és azóta is ott alszik…
Még mondja nekem valaki, hogy nem okos eb 😀