Még van valami dolgom oszt nemsokára indulok hozzam haza a kis ördögöt… nem mondom 😀 kicsit jól esett megszabadulni tőle és pár napot eltölteni nélküle, de a “nagy szabadság” ellenére is rettenetesen hiányzott a rosszalkodása. Túl nyugodt minden ha nincs itt… nem kell ugye lecibálni az ágyról, nem kell rekciumozni hogy ne egye meg a könyveket a könyvespolcról, szóval semmit nem kell tenni, de ez valahol idegesitő is… Kiváncsi vagyok miféle fogadtatásban lesz részem… mert ugye mikor ott hagytam szinte észre se vette, hogy eltüntem… a kis hálátlan dög! Annyira elvolt Győzővel, hogy fel se tünt neki, hogy elment a kocsi is meg én is…
Valahol azonban izgultam, hogy sok galibát fog okozni anyukáméknak, de állítólag rendesen viselkedett… majd kiderül 😀