Hosszú póráz, szárító kötél…

Kaptam pár tippet arra, hogyan szoktathatom le bolond ebement a kergeségről… Hosszú pórázzal vagy zárító kötéllel és rengeteg gyakorlással persze…Bár annyi meglepetést tud okozni őkegyelme, még az sem kizárt, hogy egy két alkalom után megérti miről is kornyikálok… Ahogyan megértette a gyere ide-t…

Persze az egész nagy oktatás, feltételezi, hogy valszeg megint kirángatja a vállam a helyéről. Már egy ideje a kutya a bal oldalamon jön, ellenben a pórázt a jobb kezembe tartom, mert a visszahúzásnál néha még sajog a vállam…De sokat javult azért.

Azért előre szórakozok magamban, hogy agyatlankámnak mennyire nem fog tetszeni, hogy kiszállunk a kocsiból, és ahelyett, hogy elkezdhetne veszettül rohanni és felfedezni a környéket, meg kell elégedjen a mittomén 10-20 méterrel amennyire az istráng engedi 😀 Tutira nekifog és hörimorit játszik, meg mindenképpen meg fog próbálni kiszabadulni a rabságból. Ezért azt hiszem egy szemet kiszedek a szöges nyakörvéből, nehogy ki tudja húzni a fejét…
Érdekes, hogy például itthon, az udvarra lemehetünk, mert nem akar elszaladni, a háromszögbe mehetünk, ott se akar elszaladni “nagyobb körökre”, anyuméknál falun is “normális” távolságokat tart be… ez a viselkedése idegen helyen jelentkezik, vagyis ott ahol még soha nem járt… De erről is leszokunk mi a frász…

Hozzászólás