A tegnap este hazajöttünk. Győző fogadott még az udvaron, és úgy kell elképzelni, hogy egy csivavára jellemző nyafogásokat hallatva, szökkenő meg balettező mozdulatokkal ugrabugrált. A kisajtón jöttem be, hogy a kocsinak kinyissam a kaput. Kb öt percig ott álltam a kiskapu és a ház közé beszorítva, mert Győző minden porcikájával nekem örvendett és ezzel a termettel ami neki van, elég nehézkés félre lökni az uraságot. PrezLee szerencsére a lakásban volt, ugyanis a két bohóc képes még összebakalódni azon, hogy ki örvendjen először a hazaérkezett elveszetteknek…
Miután behoztam a kocsit, elmentem kezet mosni. Mert Győző lelkem összevissza nyálazta a kezem. Közben persze találkoztam PrezLeevel is, aki úgyszintén majd levert a lábamról.
A furcsaság azonban jó tíz-tizenöt perccel a megérkezés után történt. Pakoltunk ki a kocsiból, PrezLee a szoba közepén állt vigyázban. Amint bejöttem, megsimogattam a fejét. Erre látom, hogy egyre jobban feszül meg, és a hátán a szőr elkezd felemelkedni. Abbahagytam a simogatást, kijöttem, majd mikor megint visszajöttem ismét simítottam egyet rajta. Megint látom, hogy a képére is rá van írva, nagyon dühi a lelkem. Hogy pontosan mi járt a fejében nem tudom, de nekem az, hogy eszedbe ne jusson, mert akkorát kapsz a fejedre úrfi, hogy összeütközik a két szemed… Meg, hogy vajon kéne neki egy pohár hidegvíz észre térítőként? Többet nem simogattam, egyszerűen bekapcsoltam az “ignore” gombot. Még egy negyed óra eltelt, befejeztük a pakolást és olyan macska lett, hogy majd elolvadt.
Pontosan nem értem mi volt ez a macho viselkedés, azt hiszem a kis fejében valami harag szerűség lehetet amiért otthon hagytuk, afféle sértettség, amit ki kellett mutasson. Nem tudom. Még volt neki ilyenje, nem ez az első.