A hétvégét a zebem nélkül töltöttem és kezdetben nagyon fura érzés volt. Még csütörtökön kivittem falura, így pénteken maradt időm pakolni és elindulni. Valahol hiányzott a kutya, de kimondottan jól esett, hogy nem nyaggat és nem uralkodik felettem egy csöppet. Mert szépen rájöttem, hogy nem ő az én kutyám, hanem valahol sikerült neki engem a saját tulajdonába vennie. Mert akárhogy nézem mégiscsak körülötte forog a világ… ugye ha én el akarok menni valahova, ő az akit el kell rendezzek … ha én lennék a világ közepe akkor csak bevágnám az ajtót és viszlát… 😀
Na … a hétvége kellemes volt, kicsit zavaró lett volna (főként másoknak) PrezLee tolakodó jelleme, úgyhogy jó, hogy nem vittem. Bár megkérdeztem és nem igazán voltak ellene. Csak hehe… ők még nem tudják kicsoda PrezLee 😀 Biztos okozott volna galibát meg fejfájást rendesen…
Ha egyszer úgy döntök, hogy viszem nagy “társaságba” az ebet, akkor tuti biztos 2 “felszerelést” bepakolok.. a rugós divájszot, amivel ki tudjam kötni valahova és egy két hatalmas csontot amivel tudjon jól elszórakozni. Akkor talán kevesebb hülyeséget kell kivédeni. Egyszer csak elviszem 😀 Hadd okozzon örömet másnak is ne csak nekem… talán megúszom úgy, hogy senkinek semmit nem kell kifizessek … vagy lesz sok pénzem s akkor meg hadd okozzon galibát…