Hó, Hóóhóóhóó, hoooooo!, Hoppá!

Valami ehhez hasonló volt a ma délutáni séta (a pénteki… mert kicsit holnap lett, mire mindent befejeztem) De négy óra tájt a kis “vekker” szinte percre pontosan jelzi, hogy neki már nagyon mehetnéke van és ha nem hagyom abba a melót akkor úgyse hagy dolgozni… Na meg egy kis mozgás mindenkinek kell…

Ma az utcán igaz, hogy pancs volt, meg caplatni kellett mindenfele a hónak becézett sáros akármiben, de végül a “háromszögünkben” firss hó várt minket. Egy jó nagyot ugráltunk, a sarkon álló rendőr örömére… szerintem marhára jól röhögött magába, de végül is szórakoztató amint a kutya eszeveszetten rohan a hóban. Körbe mint a kergebirka, majd cikázva és néha néha fejre esve… Mert PrezLee annyira heves, hogy még erre is képes. Talán ez lett volna a “Hóóhóóhóó”  a dolgoknak… mármint ahogy élvezi a havat. Kár, hogy ilyenkor nincs egy kis divájsz amivel lehessen lefilmezni, mert egyszerűen elragadó a lendülete..

Aztán következett a “hoooooo!” Mármint úgy ahogyan a lovaknak szokták mondani, hogy álljon már le… főleg akkor amikor nagy örömében elkezdett megint höri-morit játszani és tessék kérem a kabátom ujjára új “zsebet” varázsolt. Vagyis sikerült kicsit kiszakítania… hát igen, lehet, hogy ez volt a Péntek 13 átka :P. Na mindegy, most már ez van, végül is varrok rá majd valamit… nem másért de ha most idegbajt kapok… akkor se forr be a kabátom. Ja és ez volt a hoppá!!!

Még egy adagot futkosott, volt egy kis fegyelmező, merthogy a hóba is le kell feküdni, kissé figyelmetlenke volt, de végül csak végrehajtotta a parancsokat majd hazajöttünk mert már kezdtem vacogni.

Leave a Reply