Tegnap egy fura eset volt. Mentünk ugye sétálni. PrezLee-n szájkosár meg póráz. Mert lökött nagy dög. És néha az emberek kezét meg akarja szagolni. Ez meg általános sikítást eredményezne a populáció nagy részén. Nos ezt nem akarom. Na meg, az sem semmi, hogy a sétáló helyen nem szed össze minden kacatot.
De lényeg az, hogy szájkosár, meg póráz. Megyünk, baktatunk addig a helyig, ahol el tudom engedni. És a járdán letámad egy vekni méretű kis vakarcs.
Mert ő úgy döntött a kerítésen kívül is hősködik. Persze PrezLee rángat és igazságtalan is, hogy rajta a szájkosár. Ha egy nagyobb ellenség lett volna, biza gondolkodás nélkül leveszem, de ez a kis dugó akkora volt, hogy a “bazi nagy fogaival” jóformán meg se tudta volna karcolni a zebet. Jó, gondoltam elhessentem, és tök laza nyugalommal hessentettem fele egyet. Nem állt szándékomba bántani, egyetlen dolog volt a fejemben, tovább menni, úgyis elmarad a kis dugó. De nem, ő nem akarta abbahagyni. Hátulról támadott, PrezLee is fészkelődött. Erre meglendítettem a lábam, picit, de tényleg picit megbillentettem hörgő őhörcsögségét, erre felborult. Jó, gondoltam előnyt szerzek a szép hosszú lábainkkal elmegyünk dolgunkra, de a kis görcs elvetemült támadásba lendült 😀 Na és itt volt az a pillanat amikor kicsit nem vagyok biztos, hogy a leghelyesebben cselekedtem, de amolyan ösztönös reakció volt, mert hupsz megint lendült az én lábam is, és mielőtt még ő ért volna PrezLee lábához, találkozott az én bakancsommal, fél métert visszapattant, erre megszeppent és visszament a kerítése mögé.
Namármost… a hmm ott van, hogy szegény kis pára ugye csak ösztönösen viselkedett, de most mit is lehet tenni ilyen helyzetekben? Nem láttam, hogy kan vagy szuka volt, nem igazán érdekelt, de azt se szerettem volna, hogy hagyom a kutyákat intézkedni. Mert hát nyilvánvalóak az erőviszonyok. Kis vakarcs ugye nagynak érzi magát, de akkora se volt mint a PrezLee feje, tehát nem ellenség. Sejtésem szerint PrezLee se vette ellenségnek, hanem csak borzasztóan kíváncsi volt rá, de ha az odakap netán, biztos nem hagyja annyiban. Szóval nem jó megoldás. Vegyem le a szájkosarat? Olyan kicsi volt, hogy röhejes. Hagytam volna csak annyiban? Hmm hát lehet, hogy az lett volna az okos megoldás, de mikor 5 perce már azon próbálkozik az ember, hogy odébb álljon, de kisvakarcs teszi a nagyot… akkor úgy vélem meg kell ám mutatni neki hol a határ.
De bevallom, legszívesebben a gazdáikat rugdosnám meg, amiért nem vigyáznak arra, hogy a kutyájuk kerítésen belül maradjon.
Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Mondom iszonyú pici volt az eb, mert ha egy “méltó” ellenfél, ugye biza nem fogom “megvédeni” az ebet, nagy fiú, intézze ő ha éppen muszáj.
En ilyenkor kedvesen beszelek a tamado kutyaval, alltalaban lenyugszik es odajon megszimatolni a kutyamat. Egymas hatsofelenek megszagolasaval, (felteve, ha feler addig az orra) el tudjak donteni, hogy ki a dominans. Utanna alltalaban beke van. De ha nem jon ossze igy sem, akkor atvaltok az ellenkezojere: fenyegetes, megfelemlites (es rajon, hogy harmunk kozul en vagyok a dominans)