hihihihihiiii

Tegnap indultunk az iccakai sétánkra. Na jó, az estire mert még korán volt… alig tizenkét óra körül… Az történt, hogy a szemetesek már jártak, és a kukát soha nem teszik a helyére. A kapu alatt volt középen. Az udvarról valami fény szivárgott össze vissza, de tisztán nem lehetett látni mi az. Én tudtam, hogy egy méter és egy kicsi, mereven álló “ellenség” a sötétben nem lehet egyéb mint a kuka, de PrezLee nem volt ennyire tisztában a dolgokkal. 😀

Szóval haladunk, a kapu alá érünk, észreveszi az ellenséget és … hirtelen morogni kezd… hátrált volna, gondolom másképp kell megközelíteni az ellenséget nem csak úgy megyünk, de azonnal hörögni kezdett… Erre én, gondoltam na itt az ideje, hogy kicsit hatalmat gyakoroljak és lássa mégiscsak milyen bátor vagyok egyenesen, határozottan folytattam az utamat…

Amíg a sarokig értünk komolyan mondom felnézett rám… olyan hű te aztán nagyon merész vagy, tisztellek, meg jaj dejó, de aztán ahogy jött sacc per kb úgy múlt el a fene nagy tisztelete és kezdte ráncigálni a pórázt 😀

Mondtam már, hogy imádom amiért ennyire makacsul hülye tud lenni???

U.I. Reggel 5 körül megint séta volt (dolgoztam az iccaka, így mielőtt aludni tértem pár órát kivittem) még mindig sötét volt… Esze ágában sem volt már megmorogni a kukát…

Leave a Reply