Hihetetlen egy tróger!

Voltunk ma kocogni egyet a kutyával… késő este megyek, olyankor nem járnak az utcán és nem kell magammal vigyek mindenféle kancafrancot… elvégre csak rohanunk egyet, majd nyomás haza, most a törvény által előírt batyúnyi csomaggal  kimondottan kellemetlen lenne szaladni… Szájkosár sincs rajta, mert akkor nem tud “teli szájjal” levegőt venni, becsukva kell tartsa a száját. Rendörök és zsandármok is mentek már el mellettünk, vagy szaladtunk el mi mellettül és nem volt semmi komment… Ne is legyen mert mérges leszek! 😛

Szóval elindultunk… felcsatoltam rá a hiper szuper Ring-5 folytó nyakörvet, illetve a fényvisszaverős vékony pórázat… ami gondolom olyan pincsi méretű ebeknek van… PrezLee jól befeszűlne ebbe a pórázba és tuti valahol valami elpattanna rajta… szerencsére olyan ügyesen megtanulta, hogy szaladáskor (mondom neki “szaladunk”) nem lacafacázik sokat, az elején kicsit kell megcibálni, majd szépen “teszegeti girbe görbe lábait”… Nem is szokott húzni sem, hanem egyforma tempóba kocog ő is mellettem.. néha kell igazitani egyet egyet, mert majd hasra esek tőle, de végül is már kialakult egy rendszer, megszoktam és nem “meglepő”, hogy néha elindul felém…

Ugyancsak időnként rájön a hoppárlé és mindenáron akarja cipelni a pórázt…Na és ilyenkor látszik rajta az “eszement trógerség” … mintha a csintalanság és a huncutság szobra lenne olyankor ebkutya! A szeme se áll jól alapon “szórakozik” velem, húzigálja a pórázt (persze közben próbálunk szaladni) és fura hangokat is hallatt, meg nekifog és mint valami buta kecske szökken… és szökken és pattan és huzigálja a szájával a pórázt, kész komédia amit lerendez… Ekkor az egyetlen “megoldás” megállni, nyakörvtől megfogni, rászólni, hogy “csillapodj” majd szépen újra elindulnil… egy jó fél óra kocogás alatt kb 2-3-szor megcsinálja… jó nagyokat lehet nevetni rajta olyankor…

Leave a Reply