Hétvége

A hétvégére egy kiruccanás volt tervezve, kutyákkal, de végül nem úgy alakult. Szombaton reggel korán keltem, elmentünk PrezLeevel egy nagyot tekeregni, egy nénikével elbeszélgettem, nagyon aranyos volt…végül is ő mesélt egy csomót hogy mennyire fél a kutyája. Tök szimpatikus volt. Olyan 70 és a halál körülire saccoltam, de tele életerővel, mosollyal…nagyon nagymamásnak tünt.

Hazajöttem, ettem és adtam enni az ebnek is …és 😀 visszabújtam az ágyba. Szerencsére PrezLee ilyenkor totál rendes tud lenni…lefekszik a helyére, morfondírozik egyet, kettőt oszt elalszik ő is…persze nem tart ez nála sokáig…mert ugye hall hangokat, azokat meg kell ugatni és morogni is kell nekik…jó hangosan, hogy mindenki hallja…és ráadásul nem abbahagyni, amig a gazdi azt nem mondja, hogy elég…de lehetőleg még ezen túl is “biztosítani hogy figyelek” címen még egyet kettőt vakkantani… mire gazdi már a haját tépi és előbb útóbb nekifog kiabálni is. Na jó erre méltóztatik abbahagyni az ugatást… de morfondírozni még morfondírozik egy sornyit. Igaz attól ismét lehet aludni.

Délután elmentünk sétálni, teljesen agyamenten viselkedett, és ráadásul valahol nekem se volt borzalmasan türelmem vele… Cibálta a pórázt, állandóan rángatott, huzott, meg meg csípte a kabátom újját, szóval tegnap szörnyű volt a séta. Nem is vállalkoztam, hogy felvigyem a “hegyre”, hanem egy darabbig mentünk mentünk majd hirtelen elhatározással a legrövídebb úton hazajöttem vele. Ha nem megy, ugye nem kell erőltetni alapon. Végül barátokkal megiszogatott két sörke helyretett minden bosszúságot, este ismét “jóbarátok” lettünk PrezLeevel…

Vasárnap természetesen reggel 6.06 perckor szól az a vacak telefon…hogy ébredni kell, na valamikor 7 körül másztam ki az ágyból…hallgatoztam PrezLee aludt…:D gondoltam nem költöm fel…persze igen na jó, nem volt kevem olyan korán felkelni és ha aludt…még én is húztam egy sort. De végül egy nagyot jártunk, jó hideg volt. Kissé beleborzongtam, hogy nemsokára itt a tél…és ez az eb meg fog “zavarodni” ha nem viszem eleget mozogni…szétszed mindent. Na majd felöltözök bundába, ő meg rohangáljon, hogy ne vacogjon.

Hazajöttem és utána is tovább fáztam. Olyannyira, hogy eldöntöttem szép lassan a virágaim is költöznek befele… ez elszomorított…mert tavaszig még sok van, és az irodában kevés a fény, a szobában is kevés a fény, és most mindegyik olyan szép. Remélem túlélik a telet, és azt is, hogy ezután PrezLee szeme előtt lesznek nem csak a folyosón, ahol végigmegy, hanem ott is ahol időnként egyedül hagyom. Majd meglátom…kiderül. Szóval uccú neki ablakokat előkerítettem, a helyükre raktam, majd nekifogtam megmosni őket…természetesen a belső ablakokon valami iszonyatos lerakodás képződőtt, gondolom a tavaly téli virágok priccolásától…mert sehogy nem akart lemenni…végül elindultam a konyha fele, és az első kezembe akadt “csodaszert” locsoltam a rongyomra…bevált. Ecet volt ez. Úgy leszedte a foltokat, hogy csak bámultam.

Végül a virágok a helyükre kerültek, és most szinte úgy érzem magamat mint a botanikus kertben…

Nehogy elfelejtsem megemlíteni…PrezLee rettenetesen segítőkész volt…a porszívót megugatta, meg játszani hívta… pedig jaj de szidtam! Hiszen nekifogott megrágcsálni a szőnyegét, és abból szállnak a pöszlék…azzal volt tele a szőnyeg… Utána mindenáron utánnam akart mászni az ablakba, gondolom ablakmosás közben segíteni szeretett volna mert ő nagyon rendes 😀 és hogy a mai napi boldogságom is teljes legyen…egyszer csak el akarta lopni a vizes vedrecskémet..és természetesen leverte, a fal, a szőnyeg a minden tiszta habos lötty lett…Megszídtam…de nem volt kit. A lökedék úgy értelmezte, hogy ja akkor most kiabálósat játszunk, és elkezdett rohangálni a szobába boldogan… A fene se érti ezeket az ebeket a mai világban 😀

Délután természetesen séta következett, és felértünk a fellegvárra is…Jó nagy csapat gyült őssze, volt ott vagy 15 kutya is. PrezLee természetesen kiszemelte magának mindig a kicsit, azokkal játszott…Hol a beaglevel kergették egymást eszeveszetten, hogy a kis westie-t nyúzta…Ismét összekapott a szentbernáthegyivel…megint az kezdte a kötekedést. És bár az nagyobb, mondanom se kell, hogy PrezLee agyamentebb…rámenősebb és harciasabb ha piszkálják. Vér most se folyt, de a szentbernáthegyi ifjú úr a földre feküdt és megadta magát… nem olyan rettenetesen látványosan, inkább játék ez még. De utána többet nem kötekedett PrezLeevel.

A játék közepén egyszer csak a kutya falka közepébe bekeveredett két Akita, az egyik “borzalmasan, szörnyen szép” volt, a másik szép…A kan kutyának a szőre olyan tigrismintás volt. Nagyon tetszett, ő volt a szebbik :D, de azért kissé hülye érzés volt végignézni ahogy ezek ketten betolakodtak…szétnéztek, persze gazdi sehol, majd szerencsére nyugisan tovább álltak. Valószínüleg számíthatott, hogy ez a kutya csapat eléggé össze van már szokva… És ők nem jelentettek túlerőt.

Leave a Reply