Eléggé szürke hétköznapokat élünk mostanság. Nincs te kaland, nincs te hirtelen ötlettől vezérelt kiruccanás, nincs hétvégén kirobogunk falura sem. Ez a vezeklés, amiért baklövést követtem el. Na van ilyen is, legalább fogjuk tudni milyen szuper mikor megint mehetünk!!!
PrezLeen is kicsit meglátszik, hogy kevesebbet mozog, morcos, mocorgó, meg valahol kedvetlenebb is. De ő is kibírja. A napi hosszú sétánk megvan, ugyanakkor reggel ha el nem alszunk rövid séta, ha elalszunk csak pisilni viszem, és este megint rövidebb séta.
Ma a drága ebem rendes volt, ugyanis képes volt lábnál menni. Időnként kezd olyan érzésem lenni, hogy mégis csak sikerülni fog “betörni”, mégis el fogja fogadni, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Garancia rá nincs, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy hosszabb rövidebb időkre engedelmeskedik, nem akar minden áron előttem baktatni, hanem szépen fél fejjel mögöttem jön. Kis hisztije volt, de nem tartott sokáig, ugyanis ott volt egy élősövény, amin átmásztam és biztattam ugorja át. Nagyon ügyesen megtette. És nem egyszer.
Olyan érzésem keletkezett, hogy lehet, most kéne elkezdeni valami komoly tanítást, jutalomfalatozást ezerrel, mert eddig teljesen nemnormális volt. És úgy emlékszem, hogy olvastam valamit arról, hogy sokszor későn érnek.
Ma kétszer is hívtam hozzám és döbbenten álltam a helyzet előtt mert jött. Persze ilyen esetben öröm megdicsérni, és megint elküldeni játszani egy kört. Na majd valahogy lesz. Lehet a héten sikerül sofőrt kapni aki kivigyen egy mezei járkálásra 😀