Hazaértünk

Azt hiszem nem is kell említsem… igen, körbe jöttünk. Már szinte mindig körbe jövünk. De hát most mit tudjak csinálni ha körbe jönni olyan jó? Nyugis az út, alig vannak autók. Persze van egy két gödör… na jó, nem szépítem, van egy két “sánc”, de már tudom hol vannak és ott átdöccenünk rajtuk lassan.

Elértem a kettes számú görkorcsolyázó helyre. Megálltam, kiugrottam a kocsiból, PrezLeet ezennel bent hagytam. Már halványan sötétedett, de még nem volt vészes.  Igyekeztem kipróbálni az új féket. Mit mondjak 😀 MESÉS. Jobb mint az eredeti görkori fék. Kicsit hosszú lett, de nem baj, mi úgyis spéci módon görkorcsolyázunk és majd lekopik. Ráadásul nem is volt olyan hű de nehéz megoldani!!! Na jó, könnyű a medence széléről pofázni, szokás mondani, ugyanis nem én bütyköltem meg a dolgokat, de láttam és most már én is tudnák csinálni 😀 Csak legyen miből!

Jó, persze, fogok keresni eredetit is, de nem hinném, hogy jobban járok mint ezzel. Közben megint majdnem fejre estem… mert gondoltam, ha már ilyen vagányul van fékem… miért is ne próbáljam meg, úgy ahogy azok az ügyes fickók a videón! Persze… na igen. Amint kimozdítottam a lábam az eredeti helyéből, hogy is mondjam, olyan x-be akartam tenni… lett is nagy ingadozás jobbról balra és gyorsan lemondtam eme merész ötletemről. Azt hiszem egy ideig még ez a “parasztos” fékes fékezés lesz “osztályrészem” és még ráérek arra gondolni ahogyan a nagyfiúk fékezgetnek…Talán majd eccer…

PrezLee ezidáig a kocsiba volt. Érthetetlenül szemlélte az eseményeket. Annak ellenére, hogy amúgy nem jön az első székre, amíg a görkorit próbálgattam hol előre, hol hátra szökkent. Attól függően, merre mentem el a kocsi mellett. Valahol igyekezett a tudtomra adni, hogy VALAMIT elfelejtettem… méghozzá őt kiengedni a kocsiból. Csak azt nem tudta, hogy ez szándákos kiszúrás volt… (majdnem mást írtam, de az csúnya lett volna. 😀 )

PrezLee elfáradt és nagyon nyűgős is lett mire hazaértem vele. Felhoztam(jött ő magától, de tavaly ilyenkor még ölbe cipeltem fel le!!!)  az emeletre és mivel még ezt meg azt hoztam faluról, hát megkötöttem a napozómadzagjához és  elindultam felhordani cuccokat.

Mit mondjak, negyed óra amíg felhordtam, a virágokat vízbe tettem, a kaját a hűtőbe és ő máris hisztizett, mert a pihepuha fekhelyére akart menni, ami természetesen még mindig az iróasztalom alatt van, de nem ért el odáig.

Pár órája már hazajöttem… azóta egyhuzamban alszik. Egyszer fordult meg 😀

Hamarosan jönnek a képek. Készült egy nagy halommal. És van liftező videó is. De azt hiszem ezt már említettem…

Hozzászólás