Kétségkívül nagyon kényelmes megoldás a kombi. Most már ezer százalék (tudom na, hogy ilyen nincs, csak épp túlozhatnékom támadt :P), hogy a következő autóm egy kombi lesz. Bár a hatchback is nagy előrelépés kutyaszállítás szempontjából.
Kezdetben nem voltam nagyon bizakodó, hogy könnyű dolgom lesz az urasággal megértetni, hogy igenis ő ott hátul kell utazzon, egy légtérben velünk, csak nem a hátsó széken ahol meg van szokva. Ebben a kocsiban is vittem már az ülésen, így azt hittem még nehezebb lesz.
Az biztos, hogy ha nyitva hagyom az ajtót és a csomagtartót, akkor tuti a székre ugrik fel, ellenben meglepett, hogy MAGÁTÓL, hopp (vagy kétszer biztatva, előre gondolva a pokróc már behelyezve, azonnal beszökkent, természetesen majd ki is szökkent, de nem tiltakozott. Párszor ki be ugráltattam, lássa nem történik semmi, és aznap ráadásul nem is mentünk sehova.
Meg Kell oldjuk, hogy egy rácsot szerkesszünk a hátsó ülések és a csomagtér közé, mert egyelőre egy hálót szerkesztettem, hogy ne tudjon előre mászni. Az alkotás nagyjából bevált és az utazás egyszerűen fantasztikus. Egyetlen hátrány a hatchback esetén az üveg, amin besüt a nap, oda valami árnyékoló megoldást kell találnunk.
Amúgy miután megszokta, szépen lefeküdt és egyáltalán nem “zavargott a helyzet ellen”. Másodszorra meg mindenféle teketória nélkül pattant be hátulra.
Már meg is van beszélve, hogy egy rácsot készítünk, ami kiszedhető és valami napellenzőt kell beszerezni, mert igencsak be tud oda sütni a nap.
Mivel a hatchback teteje, (hátsó ajtaja) a vége fele alacsonyabb mint a kombié, PrezLee nem tud kényelmesen sokáig állva ücsörögni, ami biztonsági szempontból nem elhanyagolandó. Ráadásul az elválasztó miatt nem történhet meg, hogy netán zavarja a sofőrt. A megfelelő napellenző beszerzése után szuper lesz ott szállítani PrezLee uraságot.