PrezLee szombat reggeltől van itthon. Az úton a széklete enyhén lágy volt, ez tartott még vasárnap, tegnap azonban egyszer már rendesen ment is a hasa. Felfőztem a vizet amit kap az étele mellé, adtam neki rizst is, de még mindig hol egy kicsit megfogódik a gyomra és enyhén lágy lesz a kaki, hol megint nagyon hígat megy. A kedélye az remek, csak éppen kellemetlen az hogy sokszor megy kakilni, és mivel már kezdettől a jóra akarom tanítani, mármint a szobatisztaság, ez így elég nehéz.
Az a baj, hogy szegénykének nincs ideje még csak forgolódni sem, olyan hirtelen tőr rá a kakilhatnék. Emiatt úgy döntöttem, hogy továbbra is minden ébredés után pár perccel lecipelem a kutya wc-re és természetesen nagyon örülünk ha van eredmény, illetve ha netán baleset történik a lakásba akkor szélvészként rohanok a földtörlő és a veder után, hogy mire befejezi már törlöm is fel az egészet. Ilyenkor a szidás elmarad, ellenben dicséretet sem kap, hanem mintha mi sem történt volna az élet megy tovább.
Majd ha elmúlik a hasmenés, akkor ha már guggolni készül félbeszakítom enyhe dorgálással és leviszem a helyére, ahol természetesen ha produkál valamit akkor jön a dicséret.
Érdekes, hogy még így is, már az ajtó fele húz és enyhe nyöszörgéssel jelzi hogy valami nincs rendben. Az is lehet, hogy csupa véletlen, de az is megeshet, hogy ha lemehetne egyedül akkor elindulna, de mivel a lakásajtó be van zárva tehetetlenségében nyöszörög.
Sajnos nem hagyhatom nyitva a lakásajtót, és nem engedhetem le egyedül sem, mert közös az udvarunk, ráadásul kicsi is, és állandóan tele van autókkal. No meg a nagyon forgalmas utcára nyíló kapu állandó jelleggel nyitva van.