Harapdálás

PrezLee mint minden kíváncsiskodó kiskutya… vagy legalábbis sok amelyet én láttam azzal kezdik, hogy mindent meg akarnak kóstolni, mindent harapdálnak. PrezLee sem kivétel ez alól, csupán az a gond, hogy időnként nagyon fájdalmasan meg tud csípni. Nem a harapás a gond, hanem azok az icipici tűhegyes fogai.. Amely ha tetszik ha nem fájdalmat okoz az embernek, kezén, lábán, karján, mindenütt ahol megcsíp.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a korszak hamar el fog múlni, így azt a megoldást választottuk, hogy ha kis fájdalmat okoz, és nincs “bevadulva” a játékba akkor kölyökkutya módra vonyítunk amikor fájdalmat okoz… Mindez beválik akkor ha csak éppen nekikezdett játszani. Ha begerjed, akkor már olyan hangosan kell visítani, hogy félő meggyűlik a bajunk a szomszédokkal a MI visításainktól és nem a kutya zajongásától … Ilyenkor valami egyebet kell alkalmazni, de megütni nem akarom. Eddig bevált az hogy kicsit meghúzom a grabancát, nem túl erősen, de elég határozottan.

Nagyon remélem ez a módszer beválik, ugyanis nem akarom mások tanácsát megfogadni… miszerint újságpapirost összetekerni és azzal rásuhintani amikor rosszalkodik. Próbáltam egyszer kétszer, de egyszerűen megijedt az suhogástól, no meg ijedőssé végképp nem akarom tenni. Mindenesetre, a csattogást suhintást meg fogom szoktatni vele, de nem azért mert ijesztegetni akarom, hanem éppen azért, hogy ne féljen attól sem.

Mint ahogyan a priccoló sercegő hangjától sem akarom, hogy féljen, így mindig akkor öntözöm a növényeimet amikor jelen van, barátságosan beszélgetek a kutyával, és priccolgatom a növényeket, miközben véletlenül rá-rá cseppen egy két csepp is. Első nap kissé odébb somfordált, most már áll mellettem és nézelődik. Nem mutatja a jelét annak, hogy félne a hangtól, de még mindig nincs egészen megbarátkozva vele. Természetesen ehhez is idő kell.

Még nincs egy hete, hogy itt van nálam, és én személy szerint úgy érzem sok mindent megtanult már. Például, tudja az “ülsz” parancsot. Ezt hihetetlenül hamar megjegyezte, és most már leül ha nincs is semmi kaja előtte, vagy ha jól is van lakva. Persze ez még kölyök “ülsz”, nem az igazi, de ez mindennek az alapja.

Lassacskán kezdi tudni a “pfuj” jelentését is, de természetesen mindezt csak akkor ha elég közel vagyok hozzá. Ha már messzebb vagyok akkor a figyelmét nagyon leköti az amivel éppen foglalkozik, és nem igazán reagál a dolgokra.

Hozzászólás