Halihó

Nem írok gyakrabban, mert őszintén nem nagyon van mit. A szokásos napi dolgok vannak csak, semmi extra, semmi különleges. Rengeteget dolgozunk és ez meg is látszik… azon, hogy nincs idő semmi másra.

Szerencsére MÉG mindig falun tartózkodunk és ez nagyban elősegíti, hogy PrezLeenek is jó dolga legyen. Ugyanis reggel korán megy sétálni, napközben csámboroghat az udvaron vagy ki vagy be ahogy ő akar, na meg ott van Győző, akivel ismét elkezdtek játszani, persze nem úgy mint “fiatalon”, de azért mégiscsak pajtások.

Az itt létünknek egyik “hátránya” az, hogy Győző kezd megtanulni mindenféle huncutságot PrezLeetől… Eddig rendesen megvárta, hogy mindenki kivonuljon az utcára, utána tudta, hogy ő következik. Amióta itt van PrezLee, ketten versengenek ki ront ki hamarabb a kapun, majd ki jut először a kis utca végéig. Persze PrezLee a fürgébb, de Győző időnként sunyibb… Ugyanis míg PrezLeet fegyelmezem, addig ő kisurran..

A falusi életről…

Hát be kell vallanom, hogy nem vágyok hazamenni a városba! Sőt egyféle hideg kiráz amikor az ottani rengeteg betonra gondolok. Na meg a “menjünk egy félórát” amíg tenyérnyi zöldet kapunk, illetve az a rengeteg morcos emberke… hát nem. Egyáltalán nem hiányzik. Hogy közel vannak a boltok? Hát itt is van egy kisbolt, nem is messze, és minden ami kell megtalálható. Ráadásul amióta itt vagyunk egyszer voltunk egy “sopping centerbe”, de csak amolyan jaj gyere menjünk mert rég nem voltunk alapon. Valami apróságokat vettünk csupán  (ami itt is megtalálható lett volna).

Egy dolgot most már biztosan tudok! Eddig csak sejtettem, meg el tudtam képzelni magamat egy faluban lakni, de most már érzem, hogy sokkal jobb lenne. Rengeteg szempontból.Persze vannak hátrányok is, nem arról van szó, de a nyugalmat egyszerűen nem lehet megfizetni.

Leave a Reply