Halászat…

A hétvégén halászni voltunk. Kezdetben úgy nézett ki, hogy a saját kocsinkkal fogunk menni, és azon törtük a fejünket, hogy lehet, a legjobb megoldás, hogy a kocsiban aludjon… de a haverek “áthúzták” a számításainkat, és az ő kocsijukkal mentünk.

PrezLeenek vittem a pokrócát, azt helyeztem a földre, az első és a hátsó ülés közé, és még csak egy negyed perc mocorgás se volt, azonnal lefeküdt és hamarosan el is aludt. Épp ezen nevettünk, hogy na legközelebb ha makrancos és túltelve van energiával akkor visszük egy kört a kocsival…

Megérkeztünk, de sajnos olyan helyen voltunk ahol egy olyan 100 méterre volt egy út, amit igaz, alig használnak, de azért 1-2 óránként csak elmegy egy egy autó, és tőlünk jobbra is és balra is kb 100-100 méterre voltak idegen halászok. A problémát úgy oldottam meg, hogy vittem egy kb 10 méter hosszú madzagot, amit rákötöttem a nyakörvére, és azzal együtt engedtem szabadon. Így valamennyire ő is mehetett a saját feje után, és ha szükség volt én is el tudtam kapni ha már elindult rohanni valamerre.

Egyszer kétszer megugatta az idegeneket, de például ha a csapatunkból jött ment valaki azt nem. Vagyis felismerte, hogy az hozzánk tartozik és nem bajlódott velük. Persze üdvözölni akarta őket teljes hévvel, így itt is jól fogott a “hosszú póráz”.

Az első halat amit kifogtak, megmutatták neki. Első reakciója az volt, hogy meg akarta harapni, de nagyon csodálkozott a csapkodásának, majd annak hogy visszadobták és csobbant.

Egyelőre nem akart berohanni a vízbe, de én se bíztattam, ugyanis a víz se volt elég meleg, és a part nagyon meredek lévén nem tudott volna rendesen be-ki mászni.

A sátrat hamar megszokta, itt ott meg akarta kezdeni a logó madzagokat, de amúgy nem volt különösebb gond vele. Miután felhúztuk betettem a pokrócát, és a helyére tessékeltem… Érdekes módón még volt sátor tőlünk jobbra is, balra is, mégis amikor megeredt az eső, egyenesen a miénkbe húzódott be.

Amikor nagy nehezen megállt az eső megint kimoccantunk a sátorból és elmentünk egy rövid sétára. Amikor távol kerültünk minden “veszélyforrástól” (út, idegenek), levettem a nyakáról a pórázt, nyakörvet, és jöttünk mentünk a majdnem fél méteres fűben… Tetszett neki, de nagyon igyekezett a nyomomba maradni, szinte a lábam alatt lépkedett nehogy lemaradjon.  Ellenben amikor a “tanyára” érkeztünk, ott mintha süket fülei lettek volna… gondolom jobban biztonságba érezte magát és azért nem reagált arra, hogy gyere, meg egyebek…

Az éjszakai alvás gond nélkül zajlott, reggel hatkor költött, kivittem egy rövid sétára, felköltöttük a többieket, majd mi visszahúzódtunk PrezLeevel és kb 10 ig aludtunk miközben ők halásztak.

Hozzászólás