Halászás

Ma délután másodszor fogom vinni magammal mikor halászni megyünk. Ez tök jó szórakozás, bár azt hiszem egyszer kétszer fogtam botot életembe, a halat se szeretem igazán, és megfogni nem fognám meg csak ha nagyon muszáj volna. Minden egyes halat sajnálok amint a horgon vergődik, a gyomrom szorul össze, de maga a halászás, vagyis kint lenni a zöldbe, egy tó mellett az nagyon jó. Na meg most, hogy itt van PrezLee minden egyes kiruccanás új értelmet nyert. Hiszen csak látni kell a kis pofiját mennyire jól érzi magát kint, és máris menne az ember reggeltől estig!

Kíváncsi vagyok be fog-e menni a vízbe, mert az első halászat óta már többször járt víz környékén, és azonnal be is mászott. Igen ám, de itt egy picikét magasabb a part, legalábbis ahol mi voltunk a múltkor… és megeshet, hogy nem tud bemenni. Majd meglátjuk hol telepszünk le. Nagyon jó lenne egy olyan helyen ahol a kutya be tudna menni a vízbe, és esetleg úszni is egy keveset.

Aztán megint kíváncsi vagyok, hogy a sátorra emlékszik-e még?

Leave a Reply