Na ez volt amin ma rettenetesen nagyot nevettem és egészen jól elszórakoztam… a szomszédomról van szó és az ő idős, olyan 8-10 éves Cockeréről… Az történt ugyanis, hogy vittem le a kutyát dolgát végezni… pórázon mint szokom mindig, és miután elhaladtam az ajtajuk előtt ami természetesen nyitva volt, az ő kutyájuk kijött megnézni, hogy mi a helyzet. Kissé aggódtam ettől a találkozástól, főként azért mert sajnos ez a Cocker idegbeteg, így nem mindig viselkedik normális kutyaként… vagyis, hogy nem bántja a kölyköt.
Valahol mégis az az érzésem, hogy nem is kimondottan a Cockerrel volt a baj, hanem a gazdáival, és most már öregkorára az összes rossz tulajdonság annyira idegződött, hogy akár rá is lehet mondani, hogy idegbeteg… Erről majd később…
Szóval vonulunk mi le, én a három hónapos és immár 10 napos éppen fogatlan rém “veszélyes” barna Dobermannommal amikor a hátunk mögött megjelenik a Cocker, amely termetre igaz, hogy már szinte a hasa alatt bújhatna át ennek… Enyém eb annyira el volt foglalva az udvaron látottakkal, hogy nem vette észre a másikat… a másik azonban észrevette ezt és furcsa mód még csak nem is vakkantott… csak nézelődött utána… erre jött ki a gazdája kapta el a nyakörvét és vitte befele azzal a mondattal: “Gyere vissza mert megharap!” … Hát igen, ennyit róluk 😀 hátha ezután jobban vigyáznak a kutyájukra, hiszen most egy “félelmetes fenevad” van a környéken…bár nem hiszem, hogy van olyan szerencsém, hogy jobban vigyázzanak rá…
Ismerős a szitu. Az én régi kutyusom is baromira megosztotta az embereket. Még nem volt 9 hónapos, amikor vén banyák üvöltöztek utána az utcán hogy “Sátán kutyája! Sátán kutyája!” Az emberi tudatlanság határtalan.
Egyébként nagyon bájos a kutyusod ! Gratula! Az én régi dobim is gyönyörű volt, nagyon szerettem.( Master Max of Djarmati-Damjanti Di Modello alomból)
További jó kutyizást!