Na igen… ez az egyik megoldásom. A fülemre csapom a fülhallgatót és nem veszek róla tudomást. Persze ez azután történik meg, hogy egyszer kétszer jól leteremtem, maximálisan felhúzom magam és már szinte a sapkámon ugrálok mérgemben, mert két órája nem teszek egyebet csak töltöm az időt… Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű az élet egy dobermannal a lakásban! Mert nem az… Akkor egyszerű velük, amikor órák hosszat tudnak rohanni, majd hazaérve egyéb dolguk sincs, csak hogy kipihenjék a fáradalmakat… 😀
Na nem is várom meg amíg más mondja :))))) Nekem kellett…