Tegnap átmentünk szomszédolni, és a gyerek elég lassan barátkoznak a kutyával. Még mindig félnek tőle, és csak akkor hajlandóak megsimogatni, ha “megfogtam rendesen”. Nagyon reménykedek, hogy napról napra elmúlik a félelmük, és kicsit bátrabbak lesznek.

A kutya nem igazán törődik velük, játszadozik az udvaron, persze már elindult volna utánuk, de meg volt kötve, mert azt nem engedhetem meg, hogy megijedjenek és az amúgy is kevés bizalmuk teljesen elszálljon a kutyával szembe. Türelem rózsát terem, remélem itt kis bizalmat.

A tegnap felfedeztük, hogy van egy kb 5 négyzetméteres szabad füves területük. Ide nyugodtan lehet engedni a kutyát, és a kis bohóc  nagyon  élvezte a fűben való játékot!  Azt hiszem ekkora fűben először volt, nagyon csodálkozott amikor minden mozdulatára egy egy fűszál megmozdult, illetve csiklintotta  a hasát, rettenetesen vidám ugrándozásba kezdett. Kb egy félórát bírta majd kifáradt és lefeküdt a székem mellé. Ma is hivatalosak vagyunk, remélem most is ki fogja ugrálni magát rendesen.

Kicsit odébb, egy bekerített részen nekik is van két kutyájuk. Ezek eszeveszetten ugattak, hisz szegények még ki sem tudtak jönni és egy “ellenség” ugrándozott a területükön, de PrezLee mintha észre se vette volna őket. Nem méltatta figyelemmel a két ugató kutyát, hanem tovább játszadozott a fűben.

Hozzászólás