Ma a rosszabbik eset történt… mármint az, hogy nem PrezLee féktelenségéről van szó, hanem az autónak lett valami kis bibije. Ma elmentem reggel kutyasulizni, és mintha úgy éreztem volna, hogy a fék nem az igazi… De még nem volt semmi vész, szépen haza is jöttünk. Délután pedig meglátogattam Feri bácsit, és arra fele menet egyre rosszabb volt. Még szerencse, hogy idejében észrevettem és nem mentem se gyorsan, se közel semmihez, no és rendesen meresztettem a szememet, nehogy véletlenül nagyon hirtelen kelljen fékeznem, mert abból már gond lett volna.
Ott töltöttunk olyan fék löttyöt, és úgy tűnt, annyira, hogy gond nélkül hazaérjek helyre jött a fék is. De ez csak egy hamis illuzió volt, ugyanis a fék nemhogy jobban, de még rosszabbul fogott mint azelött. Szerencsére a városban a forgalom is nagyon gyér volt, így hazafele se kellett tolakodni vagy dugóba ácsorogni, szóval szépen lassan ovatósan hazaértem és még az is ment símán, hogy megfordítsam a kocsit az udvaron.