Valamilyen okból kifolyólag nem igazán a kedvenc színem a kutyáknak a fehér. Magam se tudom megmondani miért nem kedvelem, de úgy elsőre nem tetszenek a fehér kutyák. Mondjuk, ha sikerül közelebbi kapcsolatba kerülnöm velük, akkor teljesen mindegy milyen a színe, mint például Fruzsival. Őt megkedveltem, mert egy aranybogár természete van, kicsit túlzottan bújós, de teljesen jóindulatú, kedves argentin dog lány.
Aztán ott van a kicsi westie, ő is fehér, hisztis is ráadásul, de azért most már olyan kedves. Na meg volt Döme, a másik argentin dog. Ő is fehér volt, mégis nagyon szerettem. Érdekes… ha választanom kéne egyazon fajta két különböző példánya közül, biztosan a sötétebbikre esne a választásom.