Esős reggel

Ma reggeli sétán is fuccsba ment… nem hogy csak szemerkélt az eső de egyenesen zuhogott. A kedves herceg úrfi meg nagyon felbosszantott… Kicsit elaludtam én is, igaz, ezért már mérgesen ébredtem fel 7 órakor. Mire kikecmeregtem az ágyból és kezdtem öltözni hallom, hogy nagyon de nagyon csurran valami. Ejsze PrezLee meglepett egy nagy tócsával. Hát ezt még teljesen el tudtam fogadni, hiszen én voltam az aki kicsit később kezdtem el a mai napot. Gyorsan feltöröltem a tócsát, majd rácsatoltam a pórázt, hogy mégis vigyem le, hiszen reggel el szokta végezni a nagy dolgát is.

Na ekkor őméltósága megmakacsolta magát és mint a makrancos csacsik egy tapodtat sem akart lépni. Gondolom hallotta az esőt, mert máskor nem szokott így viselkedni, de most rettenetesen csökönyösen nem akart jönni. Enyhe kényszert kellett alkalmaznom, vagyis hívogattam a szokásos módon majd elkezdtem kicsit húzni a pórázát. Szinte végig így kellett menjünk a folyosón, mert én úgy akartam, hogy menjünk, ő meg ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy nem. Végül rájött, hogy neki is kellemesebb ha nem feszül a nyakán a nyakörv…Leértünk, és természetesen nekem lett igazam… de nemcsak hogy nagydolgát elvégezte, hanem oda is produkált egy hatalmas tócsát. Na ekkor ment fel a cukrom igazán 😀 De tiszta szerencse, hogy mivel ügyesen oda végezte el a dolgát ahova kellett, megdicsértem rendesen.

Leave a Reply