Ma reggel PrezLee elveszett. Persze hamar megkerült, hogy ne borzoljam nagyon az idegeket… Történt ugyanis, hogy elmentünk reggel sétálni. Már visszafele jövögettünk, amikor úgy láttam, hogy a bolond kutyám előre szaladt. De nagyon előre, mert nem értük utol. Dúltam fúltam mérgemben, mert nem szeretem amikor ennyire önállósítja magát, elég az, hogy nagy a követő távolsága, az nem kóser, hogy egyedül megy haza. Ok Ok az emberekkel nincs neki baja, az állatokkal sem, de még mindig lehet az embereknek vele …
Az utcába tértünk és sehol nincs a kutya. Gondoltam, biztos beengedték az udvarra… de ott sincs. A lakásba is benéztem, de csak nincs meg az eb. Végül elindultam visszafele. De pontosan azt se tudtam merre menjek… merre rohanhatott a szamár??? Végül megláttam a nagy távolban. Loholt eszeveszetten, azt hiszem a másik irányba ment minket keresni, ahol gondolta, hogy vagyunk, mi meg közben hazaértünk…