Dinnye!

Olyan dinnye ez a kutya, hogy csak na! Egyszerűen imád autózni. Amint a kocsi motorja felbúg, azon nyomban “táncolni” kezd, nekifog eszeveszetten rohanni, mint aki megkergült, nem lehet leállítani… és persze rémesen nagyot csalódik, ha otthon marad.

A hétvégén itthon kellett hagyjuk, de csak egy kis időre. Ugyanis tegnap mentünk, ma jöttünk, itt falun neki meg jó dolga van… de persze nem jöhet velünk és ez a “kétségbeesés határára” viszi az ebet… Mert hogy is képzeljük, hogy őt, a család közepét itt hagyjuk? Hát úgy.

A tegnap nagy okosan én is az után akartam megfogni és 5 percre megkötni, míg kivisszük a kocsit, bezárjuk a kaput, miután felvettem a “szépruhámat”. Persze PrezLee antennái azonnal felfogták, hogy ebből menetel lesz, és már tíz perce mind csomagoltunk, ő meg őrjöngött mellettünk. Azt hiszem ha annyit mondok neki, hogy hopp, képes a kocsi ablakán keresztül is berepülni, csakhogy teljesítse a “parancsot”… Na de ehelyett én azt mondtam neki, hogy “helyedre”. NA ekkor fagyott a pofira a “mosoly”, nagyon letört PrezLee, lekonyultak a fülei.

Kár, hogy nem lehet neki elmagyarázni, csak holnapig megyünk, aztán sietünk vissza…

Győző örvendett nagyon amikor visszajöttünk. Majdnem elütött. Nem bírt ő se leállni az örvendezésből.

Leave a Reply