Csoda?

Már egy jó ideje NEM hiszek a csodákban mégis ma olyasmiben volt részem, ami miatt kénytelen vagyok elhinni, hogy VALAMI féle csodák márpedig vannak. Többek között az egyik az PrezLee mai viselkedése… ennyi érdeklődést személyem iránt még akkor sem tanúsított amikor kölyök volt, nemhogy felnőtt fejjel. Mert amint kiértünk a szabadba, azonnal elfelejtette a létezésem, sőt, mondhatni zavaró tényezőnek tartott, aki minduntalan megakadályoztam, hogy azt tegye amit akar. Na meg a citybe még pórázra is raktam, szóval na… valahol van valami igaza is.

Ellenben rémesen bosszantott, hogy PrezLeevel semmit nem lehetett játszani szabad térben, mert egyszerűen hátat fordított és kész. Bot, labda, kacsa, szalámi, kb 0,3 mp-ig érdekelte, onnan tovább nem.

Ma séta közben odajött mellém. Majd szökkent kettőt és ugrált meg ugatott. Ekkor fogtam egy követ, eldobtam amilyen messzire csak tudtam, ő meg eliramodott utána. Utolérte, megszagolta, majd visszarohant és láttam a képén a “még még” kifejezést. Eldobtam még néhány követ, és ez volt a fura: továbbra is szaladt utánuk! Szerencsére nem szedi össze őket, az nem volna olyan jó ötlet részéről, de legalább rohan, visszajön és várja a következőt.

Szóval… szerintem csoda történt. Mert már rég letettem arról az ötletről, hogy jaj de jó, majd eldobáljuk a botot sokszor és az milyen mókás, vagy labdázni meg társai. Remélem tartani fog ez az új szokása 😀

Mondom én mire megöregszik kutya lesz belőle is!

Leave a Reply