PrezLee amolyan “magányos farkas”.
Kimentünk a mezőre sétálni egyet. Félig meddig már sötétedett. Győző a bolond elment kötekedni a távolabbi juhászkutyákkal. Azok ott a messzeségben ugattak, Győző meg lévén “helyi fickó” nem bírta megállni szó nélkül és elment intézkedni. Persze azok sokan vannak, még ha kicsik is és egy idő után Győző visszavonulásra kényszerült. Ezek a nagy “megmondások” kb abból állnak, hogy minden kutya ugat meg teszik magukat, hogy juj de mérgesem, még megcsípik egymást de semmi komoly. Aztán amikor egyiknek másiknak gatyájába száll a bátorság, akkor az elrohan. Hol egyik “csapat” győz, hol másik. Azért “csapat”, mert Győző egyedül van a csapatban.
PrezLee is ott van minden ilyen megnyilvánulás alkalmával, de ő teszi magát, hogy nem látja a cirkuszt. Nem szól bele, hanem valami lökött őzike módjára szökken jobbra meg balra. Oda nem menne sem segíteni, sem balhézni, hanem csak rohangászik.
Aztán a csúcs, hogy ha próbálok Győző után menni, akkor az bátorságra kap és még jobban támad, ahelyett, hogy hozzám jönne. És erre felbőszülnek az ellenségek is, és nagy hangos csetepaté keletkezik. Az egyetlen működő megoldás, hogy hátat fordítunk Győző úrnak, aki amikor megunja a dicsőséget utánunk jön.
Persze legjobb lenne ezeket elkerülni, de néha előfordulnak ilyenek. Hogy is lehetne elkerülni amikor ezek a juhászkutyák itt tanyáznak a mezőn, hol itt, hol ott vannak, senki nincs velük, és főleg a sötétben ami már sokkal korábban előjön, nem is látszanak a távolban, hogy merre lehetnek.