Cica lesen…

Levittem PrezLeet dolgát végezni a nagy séta előtti félórában, és “letámadott” a szomszédék gyönyörű, hosszú szőrű kék szemű cicája. Láttam, hogy nem akar elszaladni, hanem olyan két méter távolról figyel minket, így leültettem PrezLee-t és nyugodtan mondogattam neki, hogy szépen… erre mit tesz a cica? Egyre közelebb és közelebb merészkedik, jön, sündörög, nyávog. PrezLee meg olyan ügyesen ült, hogy kész gyönyörűség volt nézni a két állat közeledését. Igaz szeretett volna játszani, de hát az a cica akkora mint PrezLee feje, és PrezLee meg akarta mancsolni… nem hagytam, és egy adott pillanatban a cica neki dörgölőzőt a kutya pofijának, az meg nem akart semmi rosszat se csinálni neki. Olyan szép volt, hogy leírni is nehéz.

Leszaladtunk a kutyával, otthagytuk a cicát de visszafele jövet még megálltunk egy kis barátkozásra.. mint mondjak a cica a folyosó végéről szaladt az új Dobermann barátjához. Nagyon édesek voltak!

Leave a Reply