Bal váll, jobb váll…

Eddig fájt a bal vállam. Olyannyira, hogy elment a kedvem uszodába menni. Csak békaúszásban tudtam evezni, semmi egyéb nem ment. Minden karcsapásnál nyilallt a bal vállam. Jó, PrezLee átvéve jobb oldalra, gondoltam, csak leszokik a rángatásról, csak helyrejön a bal vállam és addig meg jó is a jobb oldalon való közlekedés, hiszen bicajjal ott fog kelleni közlekednie… Nem másért, de nekem is megnyugtatóbb, ha a járda felőli oldalon van, és én vagyok kívül.

Most nem akarom ráfogni… de már kéccer megmondtam neki ma, pont így: “te vagy a hibás! átok a fejemen 😀 ” Na, tegnap volt egy hisztis sétánk, amikor ő menni akart veszettül előre, én visszahúztam. Megint előre megint vissza. Makacssága és rámenőssége néha már képes kiborítani. Nem, ő még mindig azt hiszi, hogy ő az úr a házban. Akarom mondani sétakor. Húz meg cibál, és a baj, hogy ezt hihetetlenül utálom. Egy pár alkalommal tolerálom, finomabban húzom vissza, de mikor az “istennek” se akarja megérteni, akkor ha megránt erősen, ugyanolyan erősen visszarántom. És ez egyre csak fokozódik…. Nem normális dolog, de nem akarja feladni ezt a viselkedést.

Szóval, tegnap jobb kézen sétálva egyszer kétszer jó nagyot rántott a karomon. Ilyenek, hogy állunk, menjünk át. Szépen álldogál mellettem, egyszer csak megunja, se szó, se beszéd és elindul mint aki megveszett…Na tartsd vissza ha bírod! Persze, hogy olyankor jó erősen kell fogjam, nem hagyhatom laza pórázzal, mert teljesen kiszámíthatatlan hogy mikor “indul neki”.

Vagy megyünk a “helyünk” fele…  arra általában sietünk. Nincs nagyon messze, tehát kibírja. Hagyom, hogy pisiljen az elején a 3-4-5 fánál ami van, majd sietősre vesszük, hogy elérjünk a helyünkre. És időnként ő úgy dönt, hogy egy oszlopot, egy kerítést le kell pisilnie. Még ezt is elviselném, ha “határozottan elindulna felé”… kiengedném a pórázt, szagol kettőt, pisil, lépünk tovább. De ő ilyenkor belead apait, anyait, és a40+ kilójával beindul a kinézett cél fele. Ránt egy hatalmasat rajtam, aminek az eredménye az esetek 90%-ban egy visszarántás. És az, hogy mire a sétáló helyre érünk már van, hogy ideges is vagyok.

Tudom, ez egy fajta harc. Mint ahogyan az is harc, hogy ha beszűkül a hely, ki megy át ott elsőnek. Ő tolakodik, mindent megtesz, hogy ő menjen elsőre. Nem hagyom, hátul a helye.

Azonban van egy bökkenő… mivel tegnap nem fájt, csak kezd szépen és finoman fájni… lehet, hogy csak elaludtam??? 😀 😀 😀 ÉS fogom itt szegény ebre….

Leave a Reply