Azt a….. herkopáterit még máma!

Ma PrezLee uraság nagyon közel állt a teljes meggyilkoláshoz. Kapott is a fejére rendesen, két adagot is. Nagyon kihozott a sodromból méghozzá mindezt sikerült neki elintéznie hajnali 5 óra 20 perckor… amikor az ember még jóformán alszik!!! Na de lássuk csak mi is történt…. Reggel, elindultunk, meglepően kellemes volt kint. Sőt kimondottan meleg. Az ember csak úgy dudorászott volna ha eszébe jutott volna, hogy dudorászni jó… de nekem nem jutott eszembe.

“Sajtoztunk”, PrezLee mint egy tünemény hajtja végre a feladatokat, hasra vágja magát fekszik-re, visszaül, szóval nem, hogy elégedett vagyok vele, de ez már túlzás 😀 (egy kedvenctől ilyen hasra vágásokat nem szoktam elvárni …), de ha ő ilyen lelkesedéssel végzi hát nem fogom leállítani!

Egészen elégedetten caplatunk. A háromszögbe elengedtem, itt nekifogott rohanni mint a veszett, és még mindig nincs semmi baj. Az csak akkor kezdődik, amikor a másik oldalon megjelenik egy néni egy kutyával… na mert ekkor kezdődött az, hogy PrezLee oda akart menni. A szép szó nem használt, átszaladt az úton. Még szerencse, hogy az autók nem jártak abban az órában csak hébe-hóba. És nemhogy átszalad, de utána is cicázik velem!!! Kezdetben normálisan hívtam, majd egyre mérgesebb lettem… tudom, hogy nem lett volna szabad, de ki bír higgadt maradni, mikor őkegyelme mint egy idióta, röhögő fejjel cikázik le a járdáról, fel a járdára, majd szökken, és közben jön még egy autó is, és esze ágában sincs se megállni, se hozzám jönni… Na azt nézze meg az ember milyen ideges lettem én!!! Peche volt egy fának, mert épp utamba került és jó nagyot rúgtam egyet belé… pedig az nem is volt hibás… Iszonyatos ez a tehetetlenség érzése… mert nem a rohangálással van baj, hanem azzal, hogy a kis hülye nem érti, VESZÉLYES amit művel.

Aztán egyszer csak elkaptam, de ekkor nagyon megruháztam… és még ő jött az erdő felől… hogy mégis mit képzelek.  Elkezdett vicsorogni erre még kapott kettőt a fejére. Abbahagyta azon perc. Hazáig a mintakutya volt…. azt hiszem életében először hunyászkodott meg úgy igazán… és most volt az az pillanat, amikor nem akart mindenáron előttem menni, hanem beérte azzal, hogy én vezetem a “bandát” és ő jövöget mellettem, kvázi félig mögöttem s nem előre törekszik…

Hú de iszonyatosan mérges voltam! Hát ilyen nincs… Sajt ide, sajt oda, ha a “Gyere ide” parancsot nem vési nagyon keményen az agyába akkor nem leszünk jó barátok. Ugyan biza nem szeretném állandó jelleggel pórázon vinni, azt már egyenesen szomorú nézni is!!!

Hozzászólás