Augusztus

Augusztus egy nagyon hülye hónap… az volt mindig és úgy látszik, most is olyan. Lennének munkáink, de olyanok amelyekhez abszolút nincs kedvem… mi az, hogy nincs kedvem? Elmegy az életkedvem amikor csak rájuk gondolok! Így lett augusztus a szabadság hónapja. Meleg van kint, gyönyörűen süt a nap, de túl meleg. Főleg itt a városban. Dög meleg, a betonok felforrósodnak, és nincs levegő. Ma csütörtök, holnap péntek… és szombaton fogom a cók-mókomat , no meg PrezLee-t természetesen és kivonulok falura. Nincs kedvem itt ülni. Táborról volt szó az idén nyárról, de kutya nélkül nekem nem tábor a tábor. Elméletileg lehetett volna vinni őt is. Nem olyan tábor ez ahonnan kitiltanák a kutyát. Sőt biztos lesznek más ebek… de PrezLee kicsike, és rosszalkodik. Na meg lopja a cipőket, minden érdekli, mindehova bedugja az orrocskáját. Oda is ahova nem kéne. És mikor majd 100 ember összegyűl, egy “szemtelen” kis dobermannal nem olyan könnyű. Ha csak 10 körül lenne a létszám akkor még csak nem is gondolkoztam volna a dolgon… de ez így már túl sok. A végeredmény az lett volna, hogy rekciumoznom kell a kutyát, rekciumoznom mások neveletlen gyerekeit, hogy hagyjanak békét a kutyának (és ugye a mai modern világban, van néhány gyerek amelyik úgy van nevelve, hogy még csak rá se lehet szólni, nincs olyan, hogy nem szabad, mert “sérül a lelke”) és persze esténként lerészegedő emberektől is távol tartani…

Hagyhattam volna minden gond nélkül anyuméknál. Ott teljes biztonságba lett volna, pénzbe se kerül, a helyet is ismeri, anyumékkal jól elvan, szereti őket, ők is szeretik. Sírt volna első nap, majd örvendett volna mikor egy hét múlva találkozunk.  És egész nap kint lödöröghetett volna a kertben, délután sétált volna, és játszott volna a farkaskutyával.  De végiggondolva az egészet nekem már nem akarodzott elmenni… hiányzott volna a mindennapi csínytevése(i), az ugrabugrálása, az okos kis feje, a nézése, a cipőlopás, és egész nap csak azon morgolódtam volna, hogy ejsze milyen jól elfért volna ő is, miért nem vittem magammal.

Na kb ennyi… várom a jövő hetet. Már előre sajnálom, hogy eszméletlenül gyorsan el fog telni. Reggel korán kelünk, kicsatangolunk a mezőre, visszük Balázst is, járkálunk, visszamegyünk, reggelizünk, majd nekifogunk a kutya-baba-agility pálya elkészítéséhez… csak épp a formákat, hogy ott tanulja meg, kerülgetni a botokat, átugrani a csak pár centi magas akadályt, végigmenni egy deszkán, esetleg egy hintán és ehhez hasonlóak. Oszt elmenni és megbeszélni a rendes agility pályára a helyet… ami nagy valószínűséggel mondhatom, hogy elméleti szinten már rendben lenne… csak hát konkrétan is tudnom kell mi és hogy lesz.

Hozzászólás