Augusztus 14

Ma kellett volna legyen a nagy meglepetés napja, de sajnos nem jött össze. A barátaim, akik el kellett volna hozzák a kiskutyát jó messziről sajnos nem tudnak ma elindulni, valószínűleg csak vasárnap lesz belőle valami. Ma egész nap szomorú voltam, mert nagyon számítottam arra, hogy ma meglepetést okozunk anyukámnak… tegnap elbeszélgettünk Gyurival, megint szóba jöttek a kutyák és amint Szentbernáthegyire esett szó, anyukám majdnem elsírta magát… pedig nem is tudja milyen közel van a kicsikutya… mert még mindig nem árultuk el neki.

Délután kezdtem helyrejönni, amikor a nagy meleg enyhülni kezdett, játszódtunk a vízzel az udvaron, de ennek eredményeképen én lettem sokkal vizesebb mint PrezLee… neki nem nagyon tetszik a vizezés… majd vagy belejön, vagy mégsem.

Miután lement a nap elindultunk sétálni a két kutyával, és hogy elkerüljük az unalmassá válást másfele mentünk mint tegnap, de elmesélni elég nehéz, hiszem amúgy is csak a környéken járkáltunk.  De elindultunk a földúton, majd feltértünk egy lekaszált földdarabbon, átkeltünk egy kis bozóton, és innen elindultunk felfele a dombon. Egy hatalmas kört írtunk le, és ami ismét kellemes meglepetés volt, hogy bár Balázs időnként eltávolodott tőlünk, PrezLee mégsem követte, hanem az én közelembe maradt… Ez így nagyon jó, mert egy kicsit aggasztott az ahogyan ment amerre a szeme látott az elején.

A nagy sétán kívül csak rosszalkodott és aludt: kötekedett Balázzsal, aki nem akar játszani vele állandóan, ezért hangos hisztibe kezd. Ugrál előtte és lehetőleg a fülébe ugat a másik kutyának… Csak akkor hagyta abba, ha rászóltam … és kint maradtam az udvaron csősznek… amint beléptem azonnal kezdte előröl. Az alvásáról készítettem pár fotót, de sajnos ez a számítógép így is túlterhelt, a fényképfeldolgozástól félek kiakad, így szép dobermann fotók a barna huncutsággal csak valamikor jövő héten lesznek… Addig is elmesélem, hogy most vettem csak észre, hogy a kanapénak a nem tudom minek nevezett, alsó, vékony anyagból levő valami porfogó vagy mi szépen fel van szaggatva… és garantáltan csak a PrezLee mesterkedése lehet, mert más senki nem olyan lüke, hogy az ágy alatt aludjon… Na de már teljesen lényegtelen… majd kitalálok valamit és megoldjuk, ha nem akkor nem, hisz úgyse látszik!
Már kb egy jó órája alszik, és nagyon megijesztett… ugyanis az úton elhaladt valami szekér, és ezt neki mindenképpen meg kellett ugatnia… Rémes amikor a nagy csendben egyszer csak elkezd hangosan ugatni 😀 állandóan megijedek… talán csak az rosszabb amikor álmomból költ fel, mert elment valami az utcán…és hadd ne mondjam, hogy a pokróca az ágyam mellett van, a fejemnél :))

Hozzászólás