Apróságok

Ezek olyan dolgok amelyek csak úgy eszembe jutnak…

Az autó… egy pénteken voltam először elmenve kettesben a kutyával. tudtam, hogy még nem ül rendesen a kocsiba, főleg ott ahol én akarom, hogy üljön, így fogtam a pokrócát, a hátsó ülésre terítettem, majd a pórázát beakasztottam a fejtámla lábába, és vissza a nyakához. Így a póráz olyan rövid lett, hogy ő nyugodtan tudott ülni, feküdni a hátsó széken, de nem tudott hozzám jönni… az óvintézkedés 2x jól jött, mert egyszer megpróbált előre mászni, egyszer meg az ülésről lemászni… szerencsére az út nagy részét nagyon nyugodtan ülte végig, kibámészkodva az ablakon.

Visszafele ugyanúgy cselekedtem, bár ekkor már szinte elaludt annyira kifárasztotta a játék a másik kutyával.

Kapuson vagyunk, alszik, a farkaskutya nekifog ugatni, mert valakik járkálnak az utcán. Ő is felébred, kirohan a másik udvarra, nekifog ugatni, de arra már nem volt senki… Látszott a pofiján, hogy nem igazán tudja miért ugat, de nagyon keresi az ugatni valót…Olyan volt mint valami rajzfilmfigura… és az ugatása sem volt olyan “biztos vagyok benne, hogy kell ugatnom”, hanem olyan ugatok me… vajon miért is ugatok?

Bicikli… az udvaron volt a tesom biciklije. Ráültem és megmozdítottam. Pedálozni nem tudtam, mert ugye ő rögtön jött szemügyre enni a bicajt… és a kerék mozgása nagyon tetszett neki.

Kecskék… anyuméknál vannak kecskék. Az istálló ajtaja olyan félig nyíló, itt szoktak kinézni. Reggel 6 órakkor PrezLee azzal szórakozott, hogy vakkantott egyet egyet majd ugrabugrált a kecskéknek. Én csak kábultan néztem, és nagyon mentem volna vissza aludni…

Autó ismét. Tibi arrébb vitte az autót, mi a másik udvaron ücsörögtünk amikor ez megtörtént. Ahogy elindult a motor, a kutya felugrott és elkezdett nyüszíteni, mindenáron oda akart menni ő is…

Emberek…Nem lesz jó vége 😀 Anyukám keksszel akarta megetetni, “anyósom” meg flekkennel… mondom nekik… ez nem jó a kutyának… de ők ragaszkodnak ahhoz, hogy csak egy falatot, nézd hogy kívánja… a flekkent. Mondom, zsíros, fűszeres nem való neki. Végül a családi béke érdekében egy nagyon pici falatot kaphatott, nos ezért várom epekedve, hogy majd megtanulja: csak akkor vesz el ételt ha azt mondom szabad… oszt mind próbáljanak adni neki…

Nagynéném és az unokája…Nem tudták hogy nekem megint van DOBERMANNOM… bejöttek az udvarra, a leányzó egyenesen a farkaskutyához ment, megsimogatta… beléptek a konyhába, majd frászt kapott a DOBERMANN-tól, nem tudta hova meneküljön… megjegyzem a farkaskutya hatalmas egy “dög”, a feje most legalább 5x akkora mint PrezLeenek, a teste se különb… attól nem félnek, ettől a három hónapos csöppségtől frászolnak. És mindezt azért mert a hülye nagyanja (nagynéném) beléjük verte a félelmet amikor még kicsi gyerekek voltak… jött hozzánk és már messziről ölbe kapta a gyereket, nehogy a bárányszelíd kutya, amelyiket BÁTRAN ott hagyhattam volna bármekkora gyerekkel megegye őket.

Mindezt azért mondhatom, hogy bátran, mert ugye ott volt Puiu, a kisfiú akit 8 évesen ismert meg (a kutya volt 8 éves) és a “legkellemetlenebb” dolog amit okozott a gyermeknek az volt, hogy ha megunta elvonult a helyére.

Autó harmadszor.. ma mikor levittem, láttam, hogy mekkora hatalmasat nőtt ez a kiskutya! Első héten kedvenc szórakozása az volt, hogy elrohant és a kocsi alatt átszaladt a kocsi másik oldalára, ahol mindig kapott valami érdekességet. Most már nem fér át csak úgy, össze kéne húzza magát.

Hozzászólás