Vajon szükség van-e arra hogy “megállapítsam”, rég nem írtam? Na lehet igen, lehet nem. Sok dolgom volt, foglalt voltam vagy nem volt kedvem írni. Vagy nem volt miről írni…
PrezLeeről minden nap lehet valamit írni, mert nincs olyan nap, hogy valami kisebb naobb hülyeséget ne művelne, vagy ne lenne ügyes. Szóval írni volna miről… akkor máshol kell ám keresni a nem írás okát.
Lényegtelen, most itt vagyok és írok. Méghozzá arról, ahogy PrezLee tegnap és ma 3 embert megijesztett… Ezek közül egy véletlen volt, kettő meg hát ismét lehet véletlennek nevezni, de mondjuk “hanyagságnak” is, méghozzá részemről, mert mikor hoztam be a kocsit az udvarra “elszabadult a gonosz” és rohangált fel alá az utcán… A rohangálással meg az utcával nem is lett volna gond, ugyanis teljesen “kihalt” mellékutca, hetente kb 4 autó megy itt el. A szomszédok ismerik az ebet, tudják, hogy “nem bánt az senkit”… Erre sejtem, hogy a kövér szomszédasszony nem vette észre hogy “kicsoda” a kutya… Mert PrezLee rohant lefele, épp valami macskát nézett ki megkergetés végett, a szomszédasszony meg szomszédolásból hazafele indulva lépett ki egy kapun… Meglátta a felé (nem hozzá, csak épp az ő írányába) veszettül közeledő ebet, s visszahökkölt, még a kaput is becsukta… Majd ezután fogta fel, hogy jaaaaajj hisz ez PrezLee, és ki is jött azonnal…
Mindezt a tükörbe láttam, ugyanis épp a kocsit készültem beparkolni az udvarra… A másik eset az utcán felfele történt, mert miután PrezLee lerohant a macsekért, felfedezett fent egy kutyát… s akkor azt kellett ám levadászni. Igen ám de megjelent a “falu bolondja”, ő meg szegény fél mindenféle ebtől.. Na itt kissé megijedtem, és nem is azért, hogy PrezLee bántaná, hanem azért mert PrezLee imád barátkozni … minenkivel, még akkor is ha az akivel épp barátkozni akar, nem nyilvánit erre semmi hajlandóságot… És már már indult feléje, csóválva a fenekét, és már az illetőn is kezdett kiütni a pánikszerű félelem, amikor csoda történt! PrezLee abbahagyta a barátkozási szándékát és a hívó szóra (PARANCSRA KÉREM!) hozzám (jobbanmondva felém, majd be az udvarra és nyomás Győzihez..) jött… Hát haladás minden esetre.
Az első esetről meg annyit, hogy mivel újabban PrezLee olyan szótfogadó helyes kis fickó lett, hát megengedtem neki, hogy jöjjön velem szemetet levinni. Mindenféle póráz nélkül. És semmi baj nem lett volna, ha a kapu alatt egy idegen épp akkor be nem lép, amikor én a kukába dobom a szemetet, PrezLee meg szökken körülöttem… Na de itt is csak annyi történt, hogy a belépő majd szívbajt kapott, ellenben PrezLee kész csodaként csak megnézte majd mellettem termett és meg tudtam fogni mindenféle gond nélkül…
Mondtam már, hogy imádom? Annyira lökött tud lenni, de annyira pont olyan amilyenre mindig is vágytam… persze kivétel egy két túl heves lereagálása a dolgoknak, meg az, hogy most már szép lassan nem csak a bal vállam van kiakadva, hanem a jobb is kezdi felmondani a szolgálatot…