PrezLee szereti az ágyat, imád az ágyra mászni, és bár tudja, hogy nem szabad, azért is felmászik. Ha nem engedem…mint most például…akkor nekifog sírni, keservesen mint aki az anyukáját vesztette el, vagy akit senki nem szeret és borzalmasan boldogtalan…a legújabb fogása…hozzám jön, a fejét a lábamra teszi és keservesen sóhajtózik…persze ilyenkor simogatni kell…ha nem akkor követelőzik.
A minap kissé untam már a 10 percenkénti ágyról leszedést…a türelmemet kezdtem elveszíteni vele szembe…és durvábban pakoltam le az ágyból. Rettenetesen ideges lett… majdnem nekem szökött…persze ez még jobban felhúzta a cukromat…így bakalódás és részéről sértődés lett a vége. De legalább nem ment az ágyra… még elfordította a fejét, szóval érzékeny lélek annyi biztos…Belátom, hogy nekem se kellett volna olyan durci módon lepakolnom az ágyról…de ha egyszer kihuzta a fércet…
Azóta taktikát váltottam…ugyancsak minden alkalommal amikor felmászik leszedem…és azóta nincs hiszti sem. Csak a massziv törekedés, hogy az ágyhoz ragadjon. Felugrik és azon perc egy sarokba mélyen befekszik. Alig lehet kihámozni onnan. Nagyon csalódott képet tud vágni amikor minden igyekezete ellenére mégis a földön landol… ilyenkor jön a nyöszörgés, a bujás… De nem fog az ágyon tanyázni. NEM NEM ÉS NEM.