Kimentem családlátogatni…persze egy péntek délutáni idióta órát választottam az induláshoz… de legalább most nem kellett aggódnom a benzin miatt 😀 és okosabb akartam lenni mindenkinél és kerülő úton mentem…Ez elég okos ötlet volt részemről, bár most állhatnák és gondolkodhatnák, hogy ha a rendes úton megyek akkor ott is tömeg van??? De végül rájöttem, hogy ezt az utat…egyszerűen imádom…igaz…kicsit hosszabb és kicsit rosszabb és ráadásul kicsit lassabban is megyek…mert ezen az úton nem tudok sietni… Kanyar balra, kanyar jobbra, kanyar balra kanyar jobbra, szinte olyan az egész mint egy tánc…s akkor meg hova szaladjak? Szól a zene, az úton csak én vagyok a kocsival meg néha szemből valami kamion… szóval gyönyörűség ott menni… Nem beszélve arról, hogy a városból kifele a torlodás se volt jaj de katasztrófa.
Győző a múlt héttől ismét nött…kicsit megnyúlt a pofija is, a tappancsai hatalmasak lettek…nagyobbak mint a Prezlee-é!
Gondoltam kihasználom az alkalmat és amíg anyukám hazajön kajtatok a hütőbe 😀 és találtam töltött káposztát. Ezzel minden rendben lett volna…ki is pakoltam magamnak szépen egy tányérba, közben kétszer elhessentettem PrezLeet ne egye meg a kajámat, és mikor meg akartam fogni a tányért, hogy a mikróba tegyem…PrezLee meglódul, a kezem meglódul a tányér kirepul, csattan a hütő oldalán majd dobbant a széken és nagy csörömpölés közepette puffan egyet a földön… Azt a káromkodást amit hirtelen lerendeztem, nem fogom ide leírni… de bizony mondom a kocsisok is megirigyelhették volna…Végül a haragom elszállt… PrezLeenek elég volt a nagy kiabálásom, oszt összeszedtem a tányér darabbokat, kukába vele, a töltelékeket pedig odaadtam a kutyáknak…szerették… és természetesen kezdtem előröl…vettem egy tányért…kipakoltam a töltelékeket és így tovább.
Másodjára sikerült meg is ennem öket.
:)))) Kár, hogy nem online közvetítés folyik:)!!