A “szabad”

A szabad parancsot úgy gondoltam, hogy kajára vonatkozzon… vagyis a.) tudjam normálisan odatenni neki az ételt, várjon türelmesen és ne döntsön fel, b.) majd alapja legyen a földön talált ételek otthagyásának… erre tegnap… a párom adott neki friss vizet. Közben még tett vett a konyhába, a kutyáról kissé megfeledkezett. Az egy ideig tűrte, tűrte, várt majd egy két vakkantással felhívta magára a figyelmet… nézi nézi mi baja lehet… ül, hogy már reszket bele, nem moccan a konyhából, topog és nem érti… “vizet adtam… enni nemrég evett, pisilni volt len 5 perce, mi baja lehet ennek a kutyának??? ” -valahogy így filozofált magába, majd nagy nehezen eszébe jutott, hogy megnézze biztos ami biztos, lehet elfogyott az egész vize: erre csoda… a kutya még csak meg se érintette a vizestálat, azért toporzékolt mert nem kapott engedélyt a víz ivásra :O a furi csak az, hogy a vízre nem szoktuk alkalmazni a “szabad”ot… csak a kajára, azt elég türelmesen megvárja amíg a földre teszem a tálat, ezután meg nem szoktam várakoztatni a vízivással… ihat azonnal. A kajával kell csak megvárja amíg azt mondom szabad…

Hozzászólás