A “rendfentartó”

Nevezzem zsandármnak, csendőrnek, mittomén, valami sötétkék egyenruhás ügre. Róla lesz szó most. Érdekes módon PrezLee már pár hónapja megvan és egyetlen egyel se találkoztam amelyik ne elég távol lett volna ahhoz, hogy békémet hagyjon. Igaz…nem is félek tőlük. Természetesen tudom, hogy illene szájkosárral vinni az ebet, de hiszem, hogy ha elég mosolygós vagyok akkor kimosolygom magamat…eccer kéccer ki tudja hányszor. Ráadásul PrezLee még kölyök…hát de kérem szépen tessék megérteni, hogy ennek a feje naponta nő, vagy megy össze attól függ szóval izé, mégiscsak julcsa, hogy egy alig 6 hónapos kölyökre szájkosarat tegyek…hiszen bugyuta nem láccik???

Végül is szájkosár van nálam…csak az a táskában van. Az alap jóindulat ugye megvan bennem…hogy van valami szájkosár szerűség…na meg zacsi(rengeteg), és kislapát, meg egészségügyi könyv, meg személyi igazolvány meg az ördög tudja micsoda még rejtőzik abban a táskában, de amit kérnek minden van…na és ráadásnak vannak nagyon csodálkozni tudó hatalmas szemek, és mosoly…szerintem ez bőven elég, hogy egy “ejnye bejnye” dologgal megusszam…párszor. Ráadásul kihoztak valami törvény tervezetet miszerint “a veszélyes kutyákra kell szájkosár”…és ebből a törvény tervezetből kivették azt a részt amely fajtákat nevezett veszélyesnek…a baj persze ott van, hogy ki mondja meg, melyik kutya mennyire veszélyes?

Na lényegtelen.

Most arról van szó, hogy este volt, nyolc óra fele, jövök haza PrezLeevel, fülemben fülhallgató, szól a zene, ez a lökött, hol húz, hol nem húz, de elég szépen jövöget mellettem…a rendfenntartó ÚR persze a park kerítését támasztja…ránézek, igen biza jó nagy szemekkel ránéztem, mosolyodtam egyet, és láttam, hogy akar mondani valamit de én nagyon tettem a hülyét, és tovább néztem, még lóbáltam egyet a fejemen, (addig is lóbáltam, hiszen szólt a zene…) és eszem ágában se volt lassitani, megijedni vagy akár csak lassitani is a lépteimet…hirtelen szaladt át az agyamon…ha nagyon akar valamit akkor utánam jön nemdebár??? Nem leszek én a “marha”, hogy megijedve megálljak, oszt még büntessen is meg…és csoda…akart volna valamit mondani, fél szememmel láttam ahogy egy mozdulatot tett felém…de annyira ledöbbentette az, hogy én nagyon jókedvűen sétáltam tovább…hogy áááá inkább hagyjuk 😀 és hagyott, mert ugye, ha mondott is valamit azt pedig nem hallottam, szolt a zene…:D

Hozzászólás