Hát én sajnálom ezt az embert, a legkomolyabban mondom, ugyanis amit ez művel az betegség. Talán csak megérti egy nap, hogy annak ellenére, “vérmes dobermanom” van, mégsem esz meg, nem fal fel, és ő is megússza. Ma hozta a szüleim nyugdíját… Persze csengetett, bezártam PrezLeet, kimentem ajtót nyitottam neki. Félig meddig reszketve nézte, hogy nem e támadja meg, megkérdezte kétszer, hogy biztos bezártam-e, majd ő kezdi mesélni, hogy milyen porul járt december 31-én, mivel egy németjuhász megtámadta!
Nem is csodálkozom… láttam már amint az utcán ment és egy “földszintes kutya” (tacskó méretű) elment mellette 3 méterre, lepisilni egy oszlopot, még csak figyelembe se vette, hogy a postás ott van, és ez a süket pánikolva kezdett el rohanni, kiabálni és társai. Így nem csodálkozom, hogy a kutya elindult utána, és nem is támadva, hanem inkább játékból.
Mint kiderült ez a bizonyos németjuhász ki nem állhatja a postást, amin mondjuk nem is csodálkozom. Szerintem PrezLeenek is felmenne a cukra, ha látná ki jön. és így sem biztos, hogy előbb utóbb szagról nem tudja, hogy ha ez jön, engem bezárnak… Szóval ez a bizonyos eb, kint volt az utcán és “majdnem megette”. Nehezen hiszem, hogy pont így történt… de visszavágtam neki… megkérdeztem, hogy de a múltkor azt kérdezte miért nem vettem németjuhászt… Emlékezett az esetre és dadogni kezdett… Hogy há izé meg mizé.
Végül mondtam neki, az estek nagy részében mindegy milyen kutya, a neveléstől függ. Meg az emberek váltják ki belőle ezt a viselkedést.. Nos ez nem tetszett neki. Hiába na, egyes emberek azt hiszik, hogy a világ értük van, és nem fogják fel, hogy … élni veszélyes. Nem biztonságos egy cseppet sem. Legyen az kutya, kocsi vagy akár tégla ami leselkedik az életünkre. OOOOO és elfelejtettem mondani neki, ugyan már nézzen valami statisztikát, hogy hányan sebesülnek meg kutyaharapásban, hányan halnak meg és ugyanezt nézze meg mondjuk autóbalsetre, cigizésre, a most divatos HmittoménhányNmittoménhányban, tüdőbajban, szülésben és meglátja, hogy még mindig messze nem közelítik meg a statisztikák az ő irreális félelmét.
A minap láttam egy képet… pech, hogy nem találom… Miszerint a legtöbb félelmünk soha nem válik valóra, csak a fejünkben van… mérgezzük saját magunkat. Mint ez a bolond postás az irreális félelmével a kutyáktól. És persze táplálja a saját tűzét… mert a viselkedésével kiváltja, hogy a legártatlanabb kutya is letámadja…
Tyű babám, ha látná, hogy tud vicsorogni PrezLee 😀 azt hiszem a szüleim minden hónapban a postára kéne menjenek a pénzükért, mert még a házat is elkerülné…