A komisz…

Ma reggel dolgom volt, elrendeztem az  ebet, majd a helyén hagytam és elmentem világgá…a világban elintéztem az elintéznivalókat (“Mingyá gyüvök dogom van”) majd hazabandukoltam és ekkor elnéztem, hogy PrezLee egy szemét alak ami azt illeti… mert még csak a füle botját se mozdította… hát ezért menjen el az ember itthonról? Hogy még csak ne is örvendjenek neki amikor visszatér???

De semmi… kinyította a szemét, megnézett majd tovább feküdt mozdulatlanul… azóta “nem beszélünk”, mert nem mentem “üdvözölni”, hanem reggeliztem, teát, kávét készítettem és mikor kész voltam midnezekkel megint magára hagytam…

Asszem duzzog. Ugyanis napokban keményen helyre volt téve eccer kéccer, mert próbált vicsorogni és szemtelenkedni, szigorúan figyelek apróságokra, hogy ajtón ki be én menjek először, hogy az utcán mindig arra megyünk amerre akarok én, még akkor is ha néha 30 méteren jövünk jobbról balra, meg balról jobbra, szóval “koppan” az úrfi és lehet nem tetszik neki. DE én biza nem megyek őt üdvözölni, nem ám, még csak hozzá se szóltam…

Sokat haladtunk amúgy… eddig döntött le a lábamról, hogy rohanjon ki vagy be az ajtókon most azért kissé (mondom KISSÉ) tisztelettel néz és ha  eléggé “résen vagyok” akkor méltóságteljesen be is tudok jönni… ha kicsit ő van jobban felkészülve, akkor  meg egy kis ráncigálás után mégiscsak sikerül “elmagyarázni” nekije, hogy nem úgy megy az, ahogy őkegyelme elgondolja…

A pórázon való sétáláskor is enyhén észrevehető, hogy nem törekszik olyan nagyon előre, sőt van amikor már “követő módban” jön mellettem…

A vállammal azonban lett valami, borzasztóan fáj 😀 Majd elmúlik…

Leave a Reply