PrezLee kész kabaré tud lenni…azt hiszem életembe nem röhögtem ennyit mint amióta megvan ez a kutya…és vasárnap reggel is sikeresen produkálta magát. Olyannyira, hogy fájt a hasama röhögéstől. A helyzet rém egyszerű…séta ugye, reggel korán, csak mi vagyunk meg a röhogő kacsa a szamosban…és PrezLee talál 1 szem diót. Ez érdekes, gondolta, felkapta és játszadozott vele…feldobta, elkapta, guritotta, nyammogta…remekül elszórakozott a dióval. Igen ám de egyszer csak rálépett… az első lábával. És hirtelen úgy, hogy én még csak közel se voltam a dió eltünt…Vót-nincs…PrezLee a lehető legértelmetlenebb ábrázatát vette fel. Bámult bambán és keresni kezdte a diót. Minden lépésnél természetesen a “magassarkúja” koppantott egyet a betonon…kip-kopp jobbra, kip-kopp balra az értetlenség még magasabb szintre hágott… nézett rám, nézett szét…és persze én rendes gazda lévén a korlátba fogoztam és röhögtem rajta. Egészen addig tartott ez, mig a dió mégiscsak megadta magát és előbújt a lábújjkái közül…és megint vágott egy pofát…háát ez meg honnan került ide elő…